Ezerszínű filmes ember volt Bacsó. Dramaturg, ötletelő, írói konzulens, stúdióvezető, producer, a Színház és Filmművészeti Főiskola (ma egyetem) tanára. Ő írta Fábri Zoltán 1958-ban készült Édes Anna című filmjének forgatókönyvét, aztán fiatalokról szóló filmjeivel őszinte népszerűséget váltott ki: Nyáron egyszerű, (1963), Szerelmes biciklisták (1965), majd váltott a San Sebastian-i filmfesztivál Ezüst Kagyló díjasa lett a Nyár a hegyen-nel (1967), következett a szociológikus/szuicid-vizsgáló Fejlövés. Taorminában a Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját kapta Forró vizet a kopaszra filmjével (1972), a Te rongyos élet az 1981-es cannes-i fesztiválon sikere volt. Aztán elkészítette a Titánia, Titánia (1988), a Hány az óra, vekker úr? (1985) és a Sztálin menyasszonya (1990) című szatirikus filmjét, melyet a Karády Katalin életéről szóló Hamvadó cigarettavég (2001), a gasztronómiával foglalkozó, De kik azok a Lumnitzer nővérek? (2005) és tavaly a Majdnem szűz című mozik követtek.

A 40. Filmszemlén karosszékben ülve székben vette át az Életműdíjat többek között az Érdemes művész és Kossuth-díj mellé. És akkor mondta azóta is idézett mondatait: „Döbbenten tudtam meg, hogy életműdíjjal foglalkoztam, pedig soha nem akartam mást csinálni, csak filmeket. Eszembe nem jutott, hogy életművel bíbelődjek.” Nyolcvanegy évet élt.