Az új szerelem kezdeténél hagytam abba, így innen folytatom. A pasi tündéri, közben megismertem a családját, az édesapja már nem él, az édesanyja pedig agyvérzés következménye képpen baloldalára sajnos lebénult, van három testvére, egy nővére, egy húga és egy öccse. Az öccse és Ő meg az anyukájuk egy családi házban laknak, ami két lakásból áll. Egyikben az öcsi, másikban Ő és az anyukája élnek. A nővére és a húga lemondtak a szülői részről, hogy gondozza az anyjukat, de mint utólag kiderült, egyforma arányú a tulajdon az öccsével. Azonban a "munka" oroszlánrésze az övé, az öccse nem törődik semmivel, senkivel, csak saját magával.

Mint segítőkész ember, gondoltam besegítek és bele is vetettem magamat a közepébe: amikor drágám dolgozott (24 órázott), akkor én munka után oda mentem, megfőztem az anyjának, adtam neki enni, az öccse pedig megfürdette. Amíg ott voltam és ott tevékenykedtem mézes-mázasak voltak és egyfolytában hálálkodtak. Ennek én örültem is, hogy jó viszony van köztünk.

Drágámat közben megműtötték visszérrel, a bal lábára rá sem tudott állni, egyedül nem tudott tisztálkodni, mivel nagyon nagyok voltak a vágásai és sok is volt. Nálam lábadozott, és akkor kezdődtek a gondok. Voltam minden, csak jó nem, mert a kedves mama szerette volna gondozni a fiát lábadozás alatt, holott ő saját magát sem tudja ellátni, nem egy felnőtt embert megfürdetni. Akkor jött a nővére: ha nem haza megy, akkor abba az anyja belehal, mert ő akar gondoskodni a fiáról...  Akkor kitörtem és elmondtam a véleményemet és rábíztam a drágámra a döntést, hogy hol óhajt lenni. Ő döntött és nálam maradt, de ez sem volt valami jó döntés szerintem, mivel minden nap 3:50-kor kelek és Ő is kelt velem együtt és ment haza. Otthon kiugrálta a lelkét, főzött, mosott az öccsére és az anyjára, este pedig nálam pihent meg. Ezt is szóvá tettem, mert a gyógyulását veszélyeztette ezzel a "produkcióval". Nem vesztünk össze ezen, hiszen nem volt miért.

Csakhogy Ő is tévhitben kezdte el ringatni magát: amikor úgy gondolta, hogy majd én tartom el. Kértem, hogy szálljon be a költségekbe, mert nem vagyok milliomos és van két lányom, akikre el tudom költeni a kis pénzemet. Ő természetesen felháborodott, mert ha lenne neki akkor adna, én meg közöltem vele, hogy nekem sincs rá. Ahogy eljött a fizetés, akkor adott 8000 Ft-ot egy hónapra...

Eddig nálam élt, azóta meghúzta magát és nem él nálam, csak este jön és reggel megy. Ez sem megy sokáig, mivel este későn érkezik, és szexmániás, vagyis nem hagy pihenni egy "játszma" után, hanem még egy vagy két kör erejéig nekem ébren kell lennem, pedig minden nap hajnalban kelek.

Aztán volt még egy tévhite, hogy a tulajdona vagyok. Szabadságon voltam, a lányokat elvitte az apjuk, én meg nem akartam egyedül itthon lenni, így elterveztem, hogy elmegyek az anyumhoz. Mire Ő felháborodott: mit képzelek én, mert ő itthon lesz... Ez volt az első veszekedésünk, elmentem az anyámhoz, nem képzeli, hogy én egész nap azt fogom itthon várni este 10-ig. Fáradt vagyok és azon gondolkodom, hogy véget kell ennek vetnem, mert nem bírom a kiképzést. A lányaim kedvelik és azt is mondhatom, hogy szeretik is, de nem tudják mi zajlik a háttérben. Az sem mellékes, hogy nincs közös programunk az ágyjeleneteken kívül, mert minden percét leköti az anyja és a famíliája.

 Azért nem vagyok elkeseredve, vannak férfiak körülöttem, akik intenzíven udvarolnak és van köztük esélyes is, aki nekem nagyon szimpatikus.

A volt férjem meg ugyan az az ember lett, akibe annak idején beleszerettem: sokat beszélgetünk, ha jön a lányokhoz vagy a lányokért. Sőt, jött füvet nyírni, amíg nem tudtam venni egy fűnyírót, hozott egy féldisznót, sokat dolgozik, hogy több gyerektartást kapjunk. Jó a viszonyunk és a gyerekek most tudták meg, hogy van apjuk is, aki törődik velük, amit ezelőtt nem igazán, de inkább egyáltalán nem tapasztaltak.

Nem tudom milyen lesz a folytatás, de ezeket a dolgokat leszámítva szeretek itthon lenni a kis portámat rendben tartani, amiben a lányaim is nagyon sokat segítenek. Büszke vagyok rájuk és arra is, hogy mindezt egyedül csináljuk. Szeretnek itthon lenni, tudnak szívből nevetni és ennél többre nincs is szükségem, látom a gyerekeimet boldogan. A pasik meg nem érdekelnek, megvagyok nélkülük, eddig sem segített senki, ezután sem számítok senkire, csak saját magamra.

Várom ismét a hozzászólásaitokat, ha igény lesz rá, akkor még folytatom a történetünket.

Üdvözlettel: Ildikó

Kapcsolódó anyagok:

$$846$$

$$870$$

$$2085$$