Manapság egyre több nő meri felvállalni, ha nála fiatalabb szeretője van, és egyre kevesebben érzik kínosnak, ha a pasijukat esetleg a fiuknak nézik. Ők azok, akik a konvenciókat felrúgva, kicsit a férfiak évezredes hagyományait követve, maguknál jóval fiatalabb párt választanak maguknak.

Ám míg ez a férfiaknál legtöbbször a hódításról, trófeáról szól, addig a nőknél a legtöbb esetben a szív irányít és talán valami más is. Hogy micsoda, arra a cseh írónő, Irena Obermannová: Az anyák is akarják könyve talán választ ad a figyelmes olvasónak, ha képes elvonatkoztatni a rögzült tabuktól és konvencióktól.

A könyv ugyanis egy 40 éves nő életének sorsfordító epizódját meséli el nekünk a saját szavain keresztül. A naplószerűen megírt kötetben az olvasó úgy érezheti, mintha egy titkos kis füzetbe nyert volna betekintést, melyet a főhősnő, Matylda, a lányának írt meg.

Feltárul egy 40 éves nő lelke, aki gyermekkorától kezdve nőiségét úgy élte meg, mint áldozati bárány a férfiak világában, aki kötelességének érezte, hogy eltitkolja, hogy veri a férje, hogy elviselje, az évek múlásával elszürkül a világa, és kivész belőle minden, ami szín és élet. Legalábbis addig, míg egy csereprogram keretein belül a lánya helyett nem érkezik otthonába egy 16 éves fiú - Sindre, aki mogorva, szótlan, és úgy általában tesz rá, és a történelmi Prágára. Matylda pedig a könyv előre haladtával úgy dönt, hogy végre ő is tesz a világra, és élni kezdi az életet, amely mellett eddig csak elsétált.

Így mégis kialakul egy kötelék Matylda és Sindre között, ami kezdetben koránt sem erotikus, hanem inkább anyai, baráti. Matylda, Sindrében látja meg, hogy milyenek is igazán a férfiak, mielőtt belekerülnek abba az elvárás örvénybe, mely FÉRFI-vá avatja majd őket. Megérti, hogy ők is félnek a világtól, hogy nem mindig bátrak és magabiztosak, hogy szükségük van egy nőben az anyára, a szeretőre, a társra, a tanácsadóra, a kedvesre, és közel sem olyanok már, mint azok, akik még a szocializmus kötött világában nevelkedtek.

Ám ez még mindig bűnös kapcsolatnak számít. A társadalom ma még nehezen tudja elfogadni, ha egy nő egy nála jóval fiatalabb férfival köti össze az életét. Talán pont azért, mert az anyaság megbecstelenítésének látja a külvilág? Matyldát elítéli a lánya, de kétséges, hogy nekünk jogunk van-e ugyanehhez? Erre talán válaszoljon maga Matylda, aki ezekkel a szavakkal fordul a lányához:

„Egy anyának nem kell makulátlannak lennie, szörnyű ilyesmit elvárni a nőktől. Apádnak mindent megbocsátottál, és nekem nem? Nekem miért nem?... Én olyannak szeretlek, amilyen vagy. Akkor is szeretnélek, ha nem volna kezed, ha nem lennél épelméjű… bármilyen lennél is, nem tehetek róla, csak anya vagyok. Te nem tudnál ugyanígy szeretni?”/Irena Obermannová: Az anyák is akarják/

Mi nem tudnánk elfogadni, ha két ember úgy dönt, hogy egymást szereti, legyenek 20, 40, vagy akár 100 évesek? A könyv súlyos, és napjainkban aktuális kérdéseket vet fel. Nem szirupos lányregény, és a végén sincs olyan érzésünk, hogy csodás heppiend vár, mégis, ha csak magunknak valljuk is be, a megbotránkozáson túl igenis gondolkozásra késztet minket mindarról, amit talán sosem mernénk még a lányunknak sem megvallani.

A könyv a Gabo kiadó gondozásában jelent meg.