Merő álszentség lenne most azt írni, milyen csúnya és gonosz feltételezés az, hogy a zsenge fiatal lányok csak a pénzéért vannak a ráncos kivénhedt öregemberrel, mert sok esetben sajnos tényleg így van. De nem mindig! Az apakomplexus a gyerekkorban alakulhat ki és így a felnőtt kor hozadéka lehet.
A gyerekek életében az ödipális korszak (3-5 év) az, amikor a fiúk az apjukkal, a lányok az anyjukkal azonosulnak és esnek identifikációs szerelembe ellenkező nemű szülejükkel. C. G. Jung a pszichológia egyik atyja szerint az apa-kép teljesen ellentétes az anyáéval abban, hogy az apa testesíti meg az államhoz, törvényhez és a külső környezethez való viszonyt, míg az anya otthon van a gyerekkel, rá hárulnak a nevelési feladatok. Amíg pedig anyuka fegyelmez, addig apuka a munkából hazatérve általában már csak mókázik a gyerekkel. Ezek tudatában kialakul a gyerekekben az apa archetípusa - apaképe.
Különösen kritikus ez a korszak a gyerekek életében, mert ha ekkor valamilyen oknál fogva elszakad az egyik szülőtől, az kihathat későbbi életükre, és például apakomplexusban nyilvánulhat meg.
A komplexus tehát alapvetően akkor alakulhat ki, ha a kislány vágyik az apa figyelmére, de nem kap belőle, vagy csak keveset, ezért egyfajta hiányérzete lesz apjuk iránt. Ez megtörténhet akkor, ha apuci túl sokat dolgozik, munka után pedig általában azt a választ adja kislánya nyüstölésére, hogy „most ne, kicsim, túl fáradt vagyok” – és ezzel úgy érzi el is van intézve. Szomorúbb esetekben akkor is felléphet ez a hiány, ha az apa korán meghal, elhagyja a családot, vagy a gyerek szexuális zaklatás áldozata lesz.
A lány felnőtt korban nem tudatosan, de mindenkiben az apai mintát keresi, és mivel tudjuk, nincs két ugyanolyan ember, ezért kapcsolatai sorra kudarcba fulladnak, mert senki nem érhet fel az általa keresett apai mintához. Az apakomplexust Jung szerint a tudattalan alakítja ki, és általában az ebben szenvedő nők nem ismerik fel magukon, nem látják a jeleket és nem értik, hogy az emberek miért botránkoznak meg választottjukon – bár a komplexus kialakulhat azonos korú férfiak iránt is. Mindkét esetben a kapcsolatban a legjellegzetesebb „tünet”, hogy a nő nem nőként, hanem gyerekként viselkedik minden téren és a férfira bálványként tekint.
Az apa hiánya olyan tartósan és olyan mélyen gyökerezik tudattalanunkban, hogy felnőtt korban ez ellen már csak szakember segítségével lehet túllépni.
De mit tehet egy szülő, hogy elkerülje ezt a csapdát? Ha válás miatt ritkultak meg a találkozások az apuka és lánya között, akkor az apának tennie kell azért, hogy továbbra is részese legyen kis hercegnője életének. Mindenképpen szüksége van a gyereknek apaképre. Az apai feladat viszont ne csak abban merüljön ki, hogy babusgatják féltett kincsüket! Persze sokszor nehéz megállni, hogy akár egy-egy anyai dorgálás után, amikor oda fut ne szeretgessék meg, de ezzel csak hátráltatjuk a nevelést, sőt az anya tekintélyét is jócskán rontják. Mindkét szülőnek ki kell venni a részét a nevelés minden részéből, ahogy a felelősségből is!
