Mielőtt a női jogosítványtulajdonosok kővel kezdenének hajigálni, elárulom: csupán a női vezető sztereotípiáit vázoltam fel. A valóság persze ennél sokkal árnyaltabb.

Néhány évtizeddel ezelőtt az autóvezetés inkább a férfiak kiváltsága volt. Akkor engedték csak volánhoz asszonyaikat, ha egy baráti vacsorán legurítottak néhány sört. Többnyire csak egy autó volt a családban, amivel természetesen a családfő közlekedett. Szüleimnél sem volt ez másképpen, anyám buszon cipelte a teli szatyrokat a piacról szombat délelőttönként, miközben apám ellágyult szívvel törülgette a garázsban a ladája fehér fényezését.

Aztán egyre több emancipálódott feleség követelte ki magának a szocializmus egyetlen női kisautóját, a polski fiatot. Mire megérkeztek a nyugati apróságok, egyre több jogosítvány állítottak ki a gyengébbik nem számára is.

Ma már nem merném kijelenteni, hogy férfi, vagy női sofőrből van-e több. Persze még mindig a családfőé a nagyobbik autó, és férfitársaim nagy része nem szívesen ül be felesége mellé az anyósülésre. Pszichológus barátom szerint az a pasi, akinek helyén van az önértékelése a férfiasságát illetően, azt egyáltalán nem frusztrálja, hogy a jobb oldali ülésben ül, ha kirándulni megy a család. Aki nehezen engedi át párjának a kormányt, annak egy kis önbizalomra van még szüksége.

A női vezetők hátrányai, a határozatlanság, a kiszámíthatatlanság szintén a múlt rögzült vélekedése. Igen, nehéz bevallani: a nők a vezetésben – mint sok minden másban is –, legalább olyan talpraesettek, mint mi. A statisztikák szerint is az autóbalesetek nagy részét még mindig a férfiak okozzák. Mert a nők óvatosabbak, megfontoltabbak, és állítólag egyszerre több dologra is könnyedén odafigyelnek. Ám hiába az elismerés nőm autós ügyességeit illetően, azért kapaszkodva figyelem az utat, miközben ő 100 kilométeres sebességnél az ülés alól kotorja elő a gyerek cumisüvegét, keresi a telefonját, vagy igazít egyet a sminkjén. És irulok-pirulok, amikor nőiességét sutba dobva küldi melegebb égtájakra egy szerencsétlen autóstársát, aki miatt nem értük el a zöldet.

Egy barátomat vittem haza néhány nappal ezelőtt, amikor az előttünk guruló szuzuki jobbra kezdett indexelni, majd balra fordult. Az ütközést sikerült elkerülni, barátom azonban éktelen haragra gerjedt: Nézd meg, csak a nők lehetnek ilyen töketlenek! – rázta az öklét mérgesen. Megelőzve a „veszélyes” járművet, átnéztünk az autóba, és fenyegető pillantásokkal illettük a... kalapos, szakállas sofőrt.

A női vélemény:

$$4730$$