Központi problémánk tehát a féltékenység. Rengeteg ember szenved a vállán ülő, egyre nehezedő kis szörnytől, amely folyamatosan súgja saját mondókáját, s amelyet az emberek olyan könnyen elhisznek. Ám nem minden esetben van igaza förmedvényünknek.
A terápiák több lépcsőből állnak, mondja dr. Lajos Péter.
– Első lépésben meg kell vizsgálnunk, hogy van-e alapja az illetőnek a féltékenységre. A probléma okai lehetnek külső vagy belső okok. Belső ok esetén a párkapcsolatot kell megvizsgálni, hogy miért merült föl egyáltalán ez a kérdés, vagyis miért nem bízunk partnerünkben. Meg kell néznünk, hogy milyen okai lehetnek, milyen jelei vannak, hogy eltávolodott a másik tőlünk. Itt végig kell vennünk azokat a tényezőket, amelyeknek valóságtartalma lehet, és amelyek indokolják/indokolhatják azt, hogy a másik megcsal minket. Például, ha nincs itthon, miért nincs itthon, a barátaival van-e? S ekkor elérkeztünk a kényesebb kérdésekhez, a szexualitáshoz. Ha nem működik a szex, felmerülhet az egyik félben, hogy a másik nem nála keresi a boldogságot.
– Ám lehet az is, hogy az a féltékeny, akinek nem felel meg a másik, csak fél ezt kimondani. Mert a féltékenység nagyrészt egy kivetítés, vagyis az, hogy a saját elnyomott, magamnak be sem vallott félelmeimet áthárítom a másikra. Lehet, hogy a kiváltó okban én is hibás vagyok. Például, elhárítom a félelmeimet, s azt mondom, én nem szeretném megcsalni a férjemet/feleségemet, ugyanakkor azt hangoztatom, hogy ő csalt meg engem. Ekkor meg kell nézni, hogy partnerünknek milyen problémája lehet velünk!
– Másik lehetőség, hogy saját magamat nem tudom elfogadni, s ezt a párom is látja, érzi. Ez esetben sokszor áthidalja a megcsalt fél a történteket, és a féltékenység odáig fajulhat, hogy a sértett féllel bármit meg lehet tenni, akár mennyiszer meg lehet csalni.” – Sokan csak akkor érzik, hogy baj van, ha már megcsalták őket. De sohasem késő megmenteni egy kapcsolatot! El kell dönteniük, hogy együtt akarnak-e maradni vagy sem.
– A talpra állás természetesen nem könnyű, s általában a megcsalt fél ezek után már nem biztos abban, hogy nem történt-e meg többször is, vagy hogy a jövőben hűtlen lesz-e partnere vagy sem. Ez tökéletesen elbizonytalanítja az egyént, így a probléma megbeszélésekor nem mer kiállni önmagáért, s nem meri azt mondani, hogy „már pedig velem ezt nem lehet megtenni!”. Ez a félelem a kisebbrendűség érzetéből fakad, vagyis a szembesítési választól való félelemből.
A megoldás mindenképpen a megbeszélés, hiszen a problémákat csak közösen tudjuk helyrehozni.
Kapcsolódó anyagok:
$$455$$
Kapcsolódó fórum:
$$f1278$$