A gyereknevelés nem könnyű és nem is egyszerű folyamat, de ha valaki ebbe „belevág”, akkor felelősséggel tartozik gyermeke biztos fejlődéséért, mind biológiai, pszichés és szociális téren.

Gyermekünk fejlődésének egyetlen szakaszában sem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a nagyon fontos tényt, hogy majdani elengedésük már fogantatásukkor megkezdődött. Amikor boldog örömmel vesszük tudomásul az új élet ajándékát, szembesülnünk kell azzal is, hogy a gyermek nem a miénk. „Kölcsönbe” kapjuk, hogy növeljük őt.

A következő néhány pontot egyértelműen nem a Bibliából kölcsönöztük, de általános igazságok, melyeken jó, ha elgondolkozunk, és rájövünk, hogy mi az, amiben hibázunk, amin még csiszolnunk kell, és amivel javíthatunk gyermekünkkel esetlegesen fennálló rossz viszonyunkon:

1, Önnevelés: Tizenéveseink ránk vonatkozó kemény kritikáinak általában van valamilyen igazságtartalma. Az ő érdekükben próbáljunk meg finomítani saját jellemünkön!

2, Humorérzék: Sok konfliktus elkerülhető, ha jó humorérzékkel vagyunk megáldva, és ha már van belőle egy adag, akkor ne feledjük el a stresszes helyzetekben elővenni, mivel a mai kor felgyorsultabb, egzisztenciálisan sokkal nehezebb kilátásokkal, farkastörvényekkel, többfajta szellemi és testi „elcsábulási” lehetőséggel.

3, Az igazi, feltétel nélküli szeretet meghagy szabadnak: Mindannyian arra vágyunk, hogy saját fejükkel gondolkodó, felnőtt gyerekeink legyenek. Ellenben olykor azt felejtjük el, hogy a gondolataik és a döntéseik messzemenően mások lehetnek, mint, amit mi jónak gondolunk. 

4, Kommunikáció fenntartása: A serdülő gyerek nagyon nehezen és ritkán nyílik meg igazán. Olykor szinte úgy kell őket „becserkészni” ahhoz, hogy valamit megsejthessünk abból, ami bennük zajlik. Ez az igazi szülői művészet! Az biztos, hogy a kérdezgetés, faggatózás reménytelen próbálkozás, viszont keresni kell és azonnal megragadni azokat a pillanatokat, amikor van kedvük akármennyit is feltárni magukból/lelkükből. Ilyenkor semmi sem lehet fontosabb, mint az aktív odafigyelés. Vigyázzunk, hogy ne akarjunk többet megtudni annál, mint amennyit adott állapotában megosztanak velünk.

5, Az együttélés szabályai: Otthon szeretné mindenki jól érezni magát, nem csak a serdülő gyerek. Ezért csökkentsük a konfliktushelyzeteket, amennyire csak lehet. Igyekezzünk kidolgozni a kompromisszumos szabályokat!

6, A tanulás: Minden szülő legnagyobb büszkesége, ha gyermeke kiválóan tanul, ebből következően megfelelő eredményeket ér el. Azonban az sem őrületes probléma, ha másra is kiterjed a figyelme, ami különböző életszakaszokban teljesen természetes. Az iskolában elsajátítható dolgok mellett nagyon sok mindenre fényt kell deríteniük, például hogyan alakítsanak ki és tartsanak fent kapcsolatokat, stb.

7,  A pályaválasztás, munkavállalás: Mindenki szeretné, ha azt tanulná, dolgozná a gyerek, amihez kedve, tehetsége és lehetősége van. Ez a három is ritkán jön össze, és ehhez még társulnak a viszonylag kedvezőtlen elhelyezkedési lehetőségek. Az alapvető probléma azonban, hogy a mai fiatalok egy része igen nehezen válik felelős felnőtté. Ezt a folyamatot pedig csak tovább lassíthatja a szülő, ha mindent a gyerek „feneke alá pakol”. Ne tegyük, tanulja meg, hogy meg kell dolgozni azért, hogy valamit is elérjen az életben!

Az mondhatjuk tehát, hogy a bölcs gyereknevelés nehéz, de csodálatos dolog!