Egy Somogy megyei kis faluban Göllében kezdődik a történet, ahol anyám, Mária, második gyermekként látta meg a napvilágot. Őt követte az évek során még hat testvére. Nagyobbacska révén segített a szüleinek a kisebb testvérek nevelésében, így 7 évesen már a földeken dolgozott, 10 évesen cselédkedett, 15 évesen pedig a szomszéd megyébe egy kis városba kellett mennie dolgozni, Dombóvárra, hogy pénzt keressen a  kicsiknek.

A malomban kapott állást, ahol zsákokat kellett megtöltenie gabonával és a vállain cipelnie. Kemény fizikai munka egy fiatal lány számára, távol a szüleitől, a falusi környezettől, amit megszokott. Egy idős néninél lakott, aki sokszor megsajnálta a lányt, és sokszor kisegítette egy kis kenyérrel, lekvárral, hogy ne éhezzen – mert fizetésnapon jöttek a szülök és elvitték szinte az egész keresetét. Fiatal és elesett, naiv kislány volt, aki nagyon vágyott a szeretetre. A malomban, ahol dolgozott megismerkedett egy fiatalemberrel. Az első férfivel, aki figyelmet és szerelmet nyújtott neki.

Hamarosan hozzáment és született két gyermekük, egy fiú és egy lány. De a rózsaszín felhő hamar szétfoszlott, már az első gyermek születése után. A fiatalember mindig részegen ment haza, verte őket, és nem adta haza a keresetét sem. Nőkre és italra fordította. Mária sokszor futott a sötét éjszaka mezítláb a nagy hóban, gyermekeivel a karján. Ismerősökhöz kéretőzőtt be éjszakára, nehogy megfagyjanak kint a hidegben. Ha nem volt olyan hideg, mert éppen tavaszi éjszaka volt, akkor az udvari vécében bújt meg a gyerekekkel, míg elmúlik a férfi haragja.

Sokszor ellenállt és szembeszállt a férfivel, hogy gyermekeit védje, egy ilyen alkalommal törte el a kezét és ütötte ki a fogait. Ez így ment évekig, míg meg tudott szabadulni tőle, ekkorra gyermekei már majdnem felnőttek. De sikerült, és még ha albérletben, is de megteremtette a nyugodt életet a gyermekeinek. Építkezéseken dolgozott segédmunkásként, cementeszsákokat emelgetve. Maradt a cipekedés, csak a zsák tartalma változott. Kertekben vállalt munkát, fabehordásból gyűjtött pénzt, hogy előteremtsen mindent.

A szenvedés és csalódás belesütötte bélyegét a szívébe, és a szerelemre soha nem akart gondolni többé. Ám az egyik építkezésen megismerkedett egy jóképű darukezelővel, akit Ernőnek hívtak. Ernő hamarosan elcsalta a szívét. Megpuhította a kemény asszonyt. Táncolni vitte, ajándékokkal lepte meg. Mária szerelmes lett és nem gondolta, hogy valaha is ilyen boldog lehet. A férfi is szerette, és egy alkalommal felvetette a közös gyermek iránti igényét. Hamarosan úgy is lett Mária gyermeket várt, szerelemgyermeket.

De jött a fordulat, egy napon Ernő már nem akarta a közös jövőt. Kiderült, egy másik nő miatt. Mária kétségbeesett, de a gyermeket már nem tudta elvettetni, és legyünk őszintén nem is akarta. Borzalmas hónapok következtek. Sírásokkal, kesergéssel átvirrasztott éjszakák. De eljött az idő és kislánynak adott életet, akit Erikának keresztelt el. Késői gyermek volt, hiszen Mária már betöltötte a 41. évét, de boldog volt, mert a szeretett férfit látta benne.

Semmi nem változott: egyedül volt. Hamar visszament dolgozni az építkezésre, hogy eltartsa gyermekeit. Munka után mikor hazament, átöltözött és ment fát behordani, kertet kapálni. Teltek az évek … és Mária most 73 éves.

És én, Erika büszke vagyok rá, hogy Ő az ÉN ANYÁM.

Erika

Kapcsolódó anyagok:

$$524$$

$$444$$

$$440$$