Időről-időre változtak férfiak által hőn imádott nőtípusok. Shakespeare idejében például az ártatlan, gyermek-lányokhoz írták szerelmes szonettjeiket az ifjak és kissé éltesebb urak is. A korszakok ideál változásait leginkább a képzőművészeti alkotások örökítették meg.

A kőkori imádott nőt a Willendorfi Vénusz alakja példázza – a termékenységet testesíti meg – ami a széles has és cipónyi mellekben nyilvánult meg a szexi ősdámánál. Később a római és görög szobrok már ennél jóval arányosabb hölgyeket mintáztak. Aztán pedig nézzük Leonardo Mona Lisa-ját, akiről mai tudósok mára olyat is állítottak, hogy nőimitátor férfi állt volna hozzá modellt. Azonban manapság is örök nő maradt a maga titokzatos kis mosolyával.

A XVI. századi németalföldi festményeken is nyeszlett lánykákkal ábrázolják a korabeli nőideált. Goya már ennek ellentéteként, a dús idomokban látta megtestesülni az igazi nőt – ékes bizonyíték erre a Maya című, egy vérlázítóan érzéki hölgyről készült festménye.

A középkori Boccaccio kacér, buja nőfigurái is ellentmondásosan ide tartoznak, ugyanazon kor két különböző szépségideál ábrázolásával. A XVII. században Rubens telt idomú hölgyeit Modigliani karcsú hölgyei váltották – mindkét típust imádták, dicsőítették képzőművészetben és irodalomban egyaránt.

Közelebbi múltban, a századelőn a fiúsan karcsú hölgyek hódítottak – gondoljunk csak a charleston időszakra – az egybeszabott, alul berakásos ruhákban elvesző vékony, lapos nőkre, kicsike hetyke kalapokban. Manapság furán és idétlenül hatnának – pedig akkoriban megvesztek értük a férfiak.

Aztán a II. Világháború idején a kifejezetten sportos, egészséges és izmos nőideál lett divatos. Míg a háború végére ez teljesen átalakult – a csípő kiszélesedett, dús kebel és darázsderék vadította a pasikat. Ezért aztán a hölgyek ismét képesek voltak az inkvizíciós eszközhöz, a látványos derekat produkáló fűzőhöz folyamodni. Ugyanez volt a trend még az 1950-es években is, gondoljunk csak Sophia Loren, Gina Lolobrigida és Marilyn Monroe filmvásznon domborított szerepeire. Minden nő rájuk akart hasonlítani – minden pasi őket szerette volna megkapni.

A 60-as években ismét változás – Twiggy, a csontsovány divatmodell felbukkanása és népszerűvé válása új ideált teremtett. Abban az időben kezdtek a lányok anorexiássá válni – mindenki Twiggy-t utánozta. (Folytatjuk).

Kapcsolódó anyagok:

$$2990$$