Elképzelhető, hogy gömbölyödnie kell egy olyan, mindössze ötven cm hosszú kis lények, aki körülbelül heti tizenöt dekát hízik. Így fél év alatt mintegy megkétszerezi, az első életév végére pedig megháromszorozza a születési súlyát, általában havi fél kilót gyarapszik. Egy év alatt a csecsemő kb. huszonöt centit növekszik, és ezen a hosszon kb. hét kiló súlynövekedés oszlik el. Ezért olyan gömbölydedek a kis csecsemő formái.

Az első hetekben a hízás az egyetlen valami, amin a szülők – hogy úgymond – számokban le tudják mérni a gyermek fejlődését. Innen adódik, hogy minél kövérebb a baba, annál fejlettebbnek, annál egészségesebbnek hiszik. Pedig a testhosszhoz képest aránytalan súlynövekedés nem egészséges dolog.

Az a gyermek, aki akár a mesterséges táplálás, akár az elválasztás utáni vegyes táplálás során túlságosan sok tápszert, cukrot, lisztet kap – erősen hízni kezd, „szép” kövér lesz. Az ilyen gyermek kilóival széltében-hosszában dicsekszik az édesanya, de ha megbetegszik a baba (és sajnos az ilyen elhizlalt csecsemők könnyebben kapják el a betegségeket) akkor sokkal nehezebben küzdenek meg a bajjal – napok alatt leadják a felhízott kilóikat, szinte szemlátomást esnek össze, szervezetük alig tud megbirkózni a kórokozókkal. Nem tesz jót tehát az anyuka, ha a gyermeket túlságosan meghizlalja. Legyen a csecsemő arányosan telt és kemény húsú.

A szülők rendszerint azon aggódnak, hogy a kicsi sovány. Sokan soványnak látják a gyermeket akkor is, ha az rendesen, arányosan fejlődik, csak azért mert nem hurkás a combja. Ez azért van, mert egyrészt látják itt is, ott is a pufókra hizlalt, tápszerekkel, tejbedarával szinte „felfújt” babákat, s azt hiszik, hogy olyan az igazán egészséges gyermek, másrészt betű szerint értik, amit a fejlődési számokról hallottak. A szülők tehát többnyire azért fordulnak orvoshoz, mert a gyermeket soványnak gondolják.

Az élő szervezet fejlődéstörvényeit nem mindig lehet pontos számadatokkal megrajzolni, ábrázolni. Legkevésbé lehet egyetlen adat, - jelen esetben a testsúly – alapján következtetni, az egész szervezet bonyolult fejlődésére.

Azt mondhatjuk tehát, hogy az a csecsemő, aki testhosszának megfelelően arányosan telt, élénk, jól eszik, jókedvű, a megfelelően fejlettnek mondható, még akkor is, ha testsúlya kevesebb, mint az a kora szerint számítva várható lenne.

Valóban soványnak azt a csecsemőt kell tartani, akinek a zsírpárnái szemmel láthatólag elfogytak, karja, lába megvékonyodik, bordái erősen kilátszanak, feneke hegyes, és bár testhossza annyi, amennyi, a vele egykorúaknak lenni szokott, de súlya lényegesen kevesebb a korához képest szükséges testsúlynál. Ha egy három kilóval született, tíz hónapos csecsemő hat kilót nyom, miközben testhossza meghaladja a hetven centimétert, akkor ez a gyermek bizony olyan sovány, hogy orvos tanácsát kell kérni, hátha valami baja van, vagy hiba van a táplálás módjában.

Ha az édesapa és az édesanya is alacsony növésű, vékony testalkatú, akkor ne várják, hogy gyermekük nagy növésű, pufók, vasgyúró legyen. Ha a gyermek testhossza és súlya arányosan növekszik, akkor egészséges, még ha a kiszámított adatok mást mondanak is.

A növekedés ritkán előforduló betegségeit, amelyek igazán betegségnek tekintendők, csak a későbbi gyermekkorban lehet pontosan megállapítani. Tehát azt, hogy kövér-e, vagy sovány a gyermek, el lehet dönteni a csecsemőkorban is, de azt, hogy magas-e vagy alacsony, csak évek múlva lehet megmondani.

Az étvágytalanságot itt is meg kell említenünk ezt a kérdést, noha a szülők e tekintetben inkább csak két-háromévesekre panaszkodnak.

Féléves kor után előfordul, hogy az addig nagy étvággyal evő csecsemő kissé kevesebbet eszik, kevesebbet is hízik. Ez nem jelent betegséget, hanem a természetes fejlődés menetének megfelelő változás. Az ember hossza és súlya a legtöbbet az első életévben növekszik, és ezen belül is az első hat hónapban. Ezután fokozatosan csökken a gyarapodás irama, és ez a csökkenés tart egészen a serdülőkorig. Természetes tehát, hogy a kevesebbet hízó és növekedő csecsemő kevesebbet is eszik. Itt is azt kell mondanunk, hogy ha a csecsemő fejlődése általános állapota olyan, amilyennek életkora szerint lennie kell, akkor a csökkentebb étvágy nem jelent betegséget.

Nem kell tömni a gyermeket, nem kell „étvágygerjesztőket” kérni az orvostól. Az étvágytalanság maga nem betegség. Amikor a gyermek jól fejlődik, és egyéb jel nem utal betegségre, akkor a féléves kor után, egyéves kor körül bekövetkező étvágy csökkenés nem jelent bajt, nem igényel orvosi beavatkozást.

Az egészséges jól fejlődő gyermek általában annyit eszik, amennyire a szervezetének szüksége van, erőszakkal többet etetni vele helytelen lenne.