A babiloni időkben a mérleget a holtak fölötti ítélet mérlegének is tekintették. A holtak lelkét a mérleg egyik serpenyőjébe tették, a másikra, pedig egy tollpihét helyeztek. Ha a lélek könnyebb volt a tollpihénél, akkor megkaphatta a túlvilági élet minden kincsét, ha azonban nehezebb volt a pihénél, akkor elnyelte egy szörny. Innen a történet, mely a Mérlegről, az igazságosság eszközéről szól.

Ezt a mérleget használta Diké – az igazságosság istennője – a görög mitológiában. De Asztraianak is, vagyis csillagszűznek is nevezik. Rómában Iustitianak hívták, amely szintén az igazságosság neve.

Diké halandó emberként született, az emberek között élt, és próbált köztük rendet tartani, ha valahol jogsértést talált, az jelezte Zeusznak a főistennek, aki a törvényeket alkotta. Zeusz is egy aranymérleggel döntötte el az egymással harcoló emberek sorsát. Themisz az igazságosság istennője szintén mérleget használt.

A mérleg állatövi jegy az Állatöv hetedik jegye, csak néhány csillagból áll. Az ősi felosztás szerint ezek e Skorpió csillagképhez tartoztak, és eredeti nevük Chelai - a skorpió ollója - volt. A Mérleget Julius Caesar dicsőítésére illesztették a sorba, a római naptárreform elrendelésével szerzett érdemeiért.