Nem egyszerű megérteni az egyiptomi vallást és hiedelemvilágot! Még egy ilyen egyszerűnek látszó dolog, mint a Nap is számtalan jelentéssel bírt. Tagadhatatlan, hogy ez egyike azon vallásoknak, amely a modern kor emberének gondolkodásmódjától igencsak távol áll. De nézzük most kicsit részletesebben, mit is gondoltak a Napról, és milyen istenekkel személyesítették meg!

Ra Napisten 

Az éjjeli Napnak „Atum” volt a neve (vagyis az elsőszülött), azért mert az éjszaka megelőzi a napot. Atum kelt ki a mélységből és a káoszból.

Délben már „Ra”-nak hívták, életre keltőnek, és élet-fenntartónak tekintették, ezért Képher-nek nevezték. Ra az alsó félgömb alól száll fel, úgy vélik ő Hathor istennő fia – ez utóbbit általában tehén képében ábrázolták. A Napot ezen isteni tehén méhéből származó újszülöttként imádták, majd a Hórusz nevet vette fel, és akkor már egy lótusz levélen a vizekből felszálló gyermekként ábrázolták.

Hathor 

Az alsó félgömb Napját, avagy a pokolbeli Napot Ozirisz-nek hívták. Társai az éjszaka 12 órája volt, és minden egyes órának külön istensége volt, ezeket vezette Hórusz. Az isten követi a Napot a járásában, és vele együtt végigjárja az ég különböző lakosztályait, az égi szállásokat. Átmegy a tüzek taván, minden fény forrásán,  és egy jelképes ábrával azonosítja magát: ez ábrázolja Egyiptom minden istenségének jelképét.

Ozirisz 

Egyiptomban, a bebalzsamozott holttestek mellé egy-egy könyvet tettek, melyet Rituel funéraire-nek, vagyis a Halottak Könyvének hívtak. (A Halottak Könyvének szabatos címe: „A fény megnyilvánulásának könyve”.) Ebből tudhatjuk meg, hogy amikor a halott az alvilágba leszáll, szeme világát azonnal elvakítja a hatalmas fény, annyira, mintha életében soha sem látta volna.