Naponta adjunk a kezébe egy könyvet, és mindennap olvassunk a gyereknek. Legyen erre egy meghatározott idő, pl. elalvás előtt, vagy óvoda után, de olvashatunk olyankor is, amikor éppen a helyénvalónak érezzük, amikor már megunta a játékot, amikor egy kicsit le kellene csillapodnia, amikor túlságosan pörög, és meg kellene nyugtatni őt.

Az olvasásra mindig megfelelő az idő, kivéve az étkezések alatt, amikor inkább beszélgethetnénk vele.

Még az olvasni tudó gyermekek is szeretik, ha olvasnak nekik. Mindig legyen a gyermek könyve, általa elérhető helyen. Legyenek a könyvek a gyermek keze ügyében, a gyermek természetesen veszi majd fel a könyvet, és „olvas” (történeteket talál ki a képekhez, idéz a kívülről ismert mesékből, és idővel a szavakat is megpróbálja artikulálni.

Látogassunk el vele egy könyvtárba, és vegyünk ki vele együtt könyveket.

Ha óvodásunk szereti a tűzoltókat, akkor keressünk neki a tűzoltókról szóló meséket. Ha a mackókat szereti, akkor mackós mesekönyvet válasszunk neki.

Beszélgessünk vele mesélés közben. Az óvódások szeretik megérteni a mesét, ez pedig már egy előgyakorlat lehet az iskolában a tanuláshoz. Tegyünk fel neki kérdéseket a mese közben: „szerinted most mit fog enni a maci?” és ehhez hasonlókat.

Bárhol járunk vele, nyugodtan olvassunk neki. Mutassuk meg, hogy az olvasás a mindennapok része. Olvassuk neki a boltok felett lévő táblákat, a boltban olvassuk fel neki az árukon lévő cimkéket, a STOP táblát, a járművek számát.

Hallgassunk vele együtt mesét, akár a rádióban, CD-n, videokazettán, magnókazettán. Vegyünk neki hangos mesekönyvet. A gyermekek szeretik, ha hallják a mesét, és közben a saját könyvükben nyomon követhetik a történéseket.

- Németh Ági -