Babszem Jankó, aki valóban alig volt nagyobb egy jól megtermett babszemnél, ott lustálkodott kicsike házának aprócska szobájában, a picike ágyon. Csengettyűszót hallott. Kitárult az ajtó, s belépett rajta… - Jé! – csodálkozott Jankó – Egy babszem-tündér! - Nem vagyok én babszem! – szólt sértődötten a vendég. - Bocsánat! Nem akartalak megbántani. Megörültem, hogy nem vagyok egyedül ilyen kicsi, ebben az óriási világban… - Valójában ember nagyságú… - Kis ember vagy nagy ember nagyságú? – vágott közbe Jankó. - Igazi ember nagyságú tündér vagyok, sőt: karácsonyi tündér! - Karácsonykor ajándékot kap az ember, a tündéreknek pedig kötelessége a Babszem Jankók kívánságainak a teljesítése. - Hohó! Talán, ha szépen kérsz, teljesítem egy-két kívánságodat… - Lehetne most, mindjárt? - Most is, mindjárt is, azonnal is. - Akkor most, mindjárt és azonnal, légy szíves varázsolj ide nekem egy szánkót, amit rénszarvasok húznak! Varázscsengő csendült, s Jankó a szánkón találta magát. Fázott is alaposan. Elfelejtett felöltözni. Rászólt a tündérre: - Most, mindjárt és azonnal, légy szíves varázsolj rám jó meleg bundát, sapkát, sálat és kesztyűt! Ez a kívánsága is teljesült. A rénszarvasok vágtattak hegyen-völgyön át. Nem is lett volna semmi baj, ha egy hóbuckára nem szaladnak. Jankó már repült is – lefelé a szánkóról. A tündér utána, a saját szárnyain.
- Ó, csak nőnének karácsonyfák a hátukra, amiért nem vigyáztak rám! – kiáltott a rénszarvasok után. Szegény szarvasok karácsonyfába öltöztek. Jankó a hóhalom tetején gubbasztott. Erősen tűnődött valamin… - Ez így nem lesz jó! Csúffá tettem a rénszarvasokat. Kérlek, varázsold le róluk a fákat! - Ezt igazán szívesen megteszem! Mielőtt Jankó örülhetett volna, hogy valami jót is tett, varjak szálltak a hóra. Csipegetni kezdték a kisfiú ruháját. - Hagyjatok békén! Nem hagytok? A szél cibálja le a tollatokat! A varjak elkeseredett károgással vették észre, hogy ruhátlanok lettek…. Fáztak, rettenetesen. Jankó megsajnálta őket. - Kérlek, varázsold vissza a tollaikat, aztán vigyél haza. Köszönöm. A következő pillanatban kis házikója előtt találta magát. - Kedves tündér, szépen kérlek, még egyetlen kívánságomat teljesítsd! Változtass igazi embergyerekké! - Jankó, Jankó, kedves Jankó! Azt hittem ez lesz az első kívánságod…. Legyen, amint szeretnéd. Boldog karácsonyt! A kisfiúnak, és a szüleinek, ez volt a legszebb karácsonyi ajándék. Szenteste, a karácsonyfa alatt, Jankó százszor is elsuttogta magában: - Köszönöm, kedves tündér! Köszönöm! Boldog karácsonyt neked is. Boldog karácsonyt mindenkinek!
