Nádler 1954- 58 közt elvégezte a Képzőművészeti Gimnáziumot, 1958-63 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán felsőfokú festészeti és grafikai tanulmányokat között folytatott Hincz Gyula irányításával.

1964-ben bekapcsolódott a Zuglói Körbe, két év múlva Párizsba utazott. ’1968-ban a geometrikus új absztrakció vonalát képviselve Bak Imrével és tíz képzőművésszel együtt állított ki, a hetvenes években pedig Essenben, a finnországi Kuopioban ás csehországi Moravanyban alkotott. Bak Imrével és Fajó Jánossal létrehozta ’70-ben a Pesti Műhelyt, mely közel két évtizedik működött. Az ’90-es évek közepén ismét útra kelt: Rómában, Firenzében, Lisszabonban, majd Budapesten Feketebácson dolgozott.

Alkotói pályáján hangsúlyos az absztrakt festészet, szűkebb értelemben a konstruktivizmus, a szürrealizmus, az informel, a harde-edge, hatottak rá a magyar népművészet motívumai, Debussy és a tibeti szertartások zenéje. Mindez jelentkezik az egyedi, hogy strukturális geometrikus ábrázolásában, a metaforikus gesztusfestészetében. Festmények mellett szobrot és grafikát is készített.

A Várfok Galéria közel tíz éve rendszeresen ad Nádler István munkáinak, az idei kiállításokkal együtt eddig összesen kilenc egyéni tárlaton és számtalan alkalommal csoportos kiállításokon. Legfrissebb festményeiből hiányzik a „fent” és a „lent” dimenziója, elsősorban érzelmi, intuitív és geometrikus alapállást vett fel. Színvilága, hasonlóan az elmúlt évi munkáihoz, meglehetősen erős, szinte vibrál. Ezért a befogadót saját meditatív világába utaztatja.

A kiállítás december 30-ig látható.