A Sport Templom nevezetű edzőhely nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ne csupán a felnőttek élvezzék a mozgás örömét, hanem a gyerekek is belekóstolhassanak. Így már hároméves kortól szerveznek különféle gyerekfoglalkozásokat – ezek egyike a jóga. Ez azonban nem egyedi és különleges, a világ más tájain már régen rájöttek, hogy a kisgyerekek is élvezik ezt az ősi mozgásformát, és már hazánkban is egyre több helyen jógázhatnak az ovisok. Aki pedig ilyen órát szeretne tartani, az gyerekjóga tanári tanfolyamot is végezhet.

De miből is áll egy gyerekjóga óra?

Játékból, játékból… és játékból.

A tanár néni – Csuday Dóra jógaoktató – leülteti a gyerekeket törökülésbe a kis szőnyegekre, majd köszöntik egymást: kezüket összeteszik mellkasuk előtt, picit meghajtják a fejüket. Eddig minden szabályos, ám ezek után máris játék következik: mosakodni kezdenek. Összedörzsölik tenyerüket, megmossák arcukat, hátukat, lábukat… Aztán megtudhatjuk, hogyan repülnek a pillangók. Ez egyszerű gyakorlat, a gyerekek talpaikat összeérintik, majd térdükkel fel-le „csapkodnak”, mint a lepkék. Majd jön az újabb játék, felállnak és rongybabaként dobálják magukat, szökdécselnek, forognak, pörögnek, repül kezük-lábuk mindenfelé – addig, amíg az éppen soron következő gyerek azt nem mondja „állj!”. És ezután mit csinálnak? Játszanak! Leülnek, térdüket felhúzzák, és a hátukon gurulnak előre-hátra, ők most a gombócok…

Ekkor értettem meg, hogy ez a bemelegítés. Bár a kis ovis csoport minden tagja úgy érzi, hogy csupán mókáznak, játszanak, még a nem igazán hozzáértő ember is észreveszi, mennyire jól felépített mozgássort hajtanak végre a gyerekek.

– Minden gyakorlat, amit az órán végzünk – mondja Dóri „tanár néni” –, jógagyakorlat. Persze sok mindenben eltér egy felnőtt jógaórától ez a foglalkozás, hiszen nem lehet a kicsiktől elvárni ugyanazt, amit a felnőttektől. A legnagyobb különbség, hogy míg egy hagyományos órán körülbelül 10 gyakorlatot végzünk el – a pozíciókat hosszasan kitartjuk –, addig a gyerekekkel gyakran akár 40 feladatot is végrehajtunk. Az ovisoknak kell a pörgés, a változatosság… A többi már csak körítés, vagyis valamilyen játék keretében végezzük el a gyakorlatot. De ezek ettől függetlenül még jógagyakorlatok, sokszor ugyanúgy hívjuk ezeket itt is, mint a „rendes” jógában. Ilyen például a béka, vagy a tigris pozíció…

Merthogy a játékok többsége valamilyen állathoz kapcsolódik. A gyerekek egy kis zsákból plüssállatokat húznak elő, és azt az állatot utánozzák. Vicsorognak és lábukat emelgetik négykézláb, mint a tigris, guggolásból felugranak legyet elkapni, mint a béka, lábacskáikkal megvakarják fülüket, mint a cica, cammognak, mint a medve… Időnként Dóri dalra fakad, énekszóban mesél a szomorú pillangóról, akinek szürke volt a szárnya, ám elrepült a szivárványhoz, hogy színeket kérjen tőle. A pillangó meséjének minden fázisát mozgással utánozzák a gyerekek – miközben tágra nyílt szemekkel élvezik a varázslatos mesét.

– Két gyerekem van – meséli Dóri az óra után –, és azt vettem észre, hogy a kicsik hihetetlenül ügyesek a jógában. Szinte ösztönösen tudják. Nemcsak arra gondolok, hogy hajlékonyabbak nálunk, hanem képesek sok olyan feladatot is megcsinálni maguktól, ami nekünk felnőtteknek csak hosszas tanulás után sikerül. A kezdőknél erre az ösztönre alapozok: nem is javítom ki, amit csinálnak, csak hagyom, hogy ráérezzenek a mozgásra. Később persze már kezdem korrigálni a kéz- és lábtartásukat is, míg néhány évnyi munka után már a szabályos „felnőtt” jógagyakorlatokat csinálják.

Dóri szerint a jóga haszna az ovisoknál leginkább az, hogy megismernek egy igen értékes mozgáskultúrát, amit később – már az iskoláskorban is – stresszoldásra tudnak használni. Szerinte a kicsiknek még inkább csak egy plusz öröm a jógázás, a sport nyugalmat adó szerepe csak később válik fontossá. És persze a jóga is nyújtja mindazt, amit a legtöbb gyereksport: megőrzi a hajlékonyságot, növeli a koncentrálóképességet, levezeti a mozgásigényt, alapja lehet bármilyen később választott sportnak.

Bálint, az öt és féléves kisfiú papája szerint azonban már az ovisok is stresszesek, és szükségük van erre a mozgásra. Egész nap be vannak zárva az oviban – vagyis kevés a tornaóra, keveset szaladgálhatnak –, s a mozgékonyabb gyerekeket igencsak megviseli a mozgás hiánya. Ők éppen ezért hozták el jógázni Bálintot, s már háromhónapnyi edzés után is láthatóan nyugodtabbá és kiegyensúlyozottabbá vált fiuk.

A jóga persze nem szerepel olimpiai sportágként, vagyis a szülők nem azért viszik jógázni gyerekeiket, mert világraszóló sikereket szeretnének elérni. Vagy azok a szülők választják, akik maguk is jógáznak, vagy azok, akik kipróbálták, és rájöttek, mennyire élvezetesek és hasznosak ezek az órák.

De biztos, hogy a jógázó gyerek nem fog nagy sikereket elérni? Nem élsportolók lesznek tucatnyi aranyéremmel, ám a jóga segít felismerni saját képességeiket, adottságaikat, ad egyfajta önismeretet – így felismerhetik tehetségüket, megtalálhatják azt a hivatást, amit szívből  tudnak csinálni. Emellett megtanulják a kitartás képességét, az önfegyelmet, amelyek segítségével tökéletesen ki is tudják vitelezni, azt, amire vágynak.

Mondhatjuk, hogy a jóga nem a külsőségekkel foglalkozik, hanem belülről építi, fejleszti az embert. Az a gyerek, aki igen kiskorában elkezdi, néhány – boldogan eltöltött – év után egy olyan technika birtokában jut, amelyet egész élete során használni tud testi és lelki egészsége érdekében.

Bővebben: http://www.sporttemplom.hu/