- Miért lesz valakiből boszorkány?

- Minden embert vonzz a különleges, a nem mindennapi. A többség azt hiszi pofonegyszerű az egész, hiszen a mágiával sok mindent el lehet érni: aki tud vele bánni a végtelenséget birtokolja. Aki a mágiában kissé jártasabb óvatosabban bánik ezzel, mert tudja, mint mindennek, a mágiának is vannak törvényei, és ezek sokkal szigorúbbak, mint a földiek. Van, amit meg lehet oldani boszorkánysággal, és van, amit nem szabad. A boszorkány szó igen pejoratív, mégis Ő az, aki sok területen van otthon, azaz beavatott.

- Hogyan lett belőled boszorkány?

- Nem tartom magam boszorkánynak, sokkal inkább lélekgyógyász vagyok, de az egész úgy kezdődött, hogy egyetemista koromban, egy tanárra azt mondtam, történjen vele valami, és másnap eltörte a lábát. A többi jött magától. Gyakorlatilag onnantól kezdve mindenféle apróbb kérdéssel, búval-bajjal jöttek hozzám. Mivel nagyon érdekelt a néprajz, nekem a cigánykártya volt a kártya - persze volt tarot kártya is akkoriban - de a cigánykártya volt az első. A cigánykártyát az ember poénból vetette ki másnak, de valaminek a megvalósítása bennünk van, ott él, csak elő kell hívni, néha a lelkünk mélyén ott dörömböl, hogy engedjük ki - ehhez kell a kártya, vagy valami, ami rámutat, mit kell tenni. Mindig hozzáteszem, ha te nem teszel érte, hogy megvalósuljon, amit a kártya mutat, akkor az életben nem érsz el semmit.

- Mivel foglalkozol még?

- 17 éve műsort vezetek, ebből 16 évet a Zenit tv-nél voltam műsorvezető. Elsősorban az online tv-re szeretnék ráállni, ez a jövő zenéje. A nap bizonyos szakaszában jósolok is, de azt nem viszem túlzásba, pontosan azért, hogy ne legyen az, hogy az ember telítődik agyilag, inkább számmisztikázom, maradjunk annyiban. Hiszek a születési számokban, azzal bontogatom ki valakinek az egyéniségét, azzal hozom ki a karmáját, keressük együtt a megoldást - mert van a szabad akarat! Ezen kívül különböző információkat, anyagokat gyűjtök, kutatásokat végzek, melyeket a népi kultúrára építek, haldoklók mellett vagyok.

- Milyen területen végzel kutatásokat?

- Kimondottan néphagyományokra épülő halotti területtel, szerelmi területtel, babonával, hitvilággal foglalkozom, a temetési kultúrával, kezdve onnan, hogy ha valaki beteg. Miért volt egyszerűbb régen, mint ma? Elmentek a kórházba, a család apraja nagyja összegyűlt, megbeszélték azt, hogy milyen legyen a temetés. Ma ilyen nincs. Jön az orvos, aki kiállítja a halotti bizonyítványt, utána jönnek a hullaszállítók, elviszik a halottat, és ott marad az ember az űrrel. Régen felravatalozták a halottat, elsiratták, ennek az egésznek volt egy folyamata, feketében kellett járni, vagy attól függően milyen felekezethez tartozott, volt akiért misét is mondattak. Ez mindig megkönnyebbítette az itt maradó létét, és az elmenést is a másik félnek. Az elengedésnél velünk van a baj, hogy nehezen engedünk el, egyszerűen belebetegszünk.

- Az előbb említetted az elengedést és úgy tudom, hogy foglalkozol halottelengedéssel is, mi ez pontosan?

- Ez a felkészítésnek az egyik folyamata, a végén az elengedéssel. Ezt teljesen önkéntesként teszem. Nagyon sok olyan kórház van, nagyon sok olyan hely van, akár elfekvő, akár olyan hely, ahol leukémiás gyerekekkel foglalkoznak, ahol a szülőt készítem fel arra, hogy a gyereke meg fog halni, de van úgy, hogy ott vagyok folyamatosan valaki mellett addig, amíg ez zajlik. Szoktam egyéb jótékonysági közvetítést folytatni, például ha a haldokló beteg szeretné még látni valamelyik családtagját, akivel mondjuk évek óta nem beszélt. – mondta szomorúan. Ilyenkor megkeresem az illetőt, hogy ugyan menjünk már be az apukához, anyukához, mert a lelkeden fog száradni.

- Ezt hogyan dolgozod fel lelkileg?

- Mindenre születni kell, bár ennek van azért előzménye. Négyévnyi munka alatt az ember megtanulja, nem csak elvégez egy iskolát vagy egyetemet, hanem folyamatosan képezi magát, folyamatosan ráérez arra, hogy ő mit ér el. Ebben megint a kutatómunka az, ami nekem segít, mert másképpen kezelem ezeket a dolgokat, viszont onnantól kezdve, hogy én kijövök egy ilyen feladatból teljesen másképpen élem meg. Az egy feladat, segítek a hozzátartozónak, segítek a haldoklónak. Onnantól kezdve, hogy kilépek, én vagyok. Nem viszem magammal.

- Tudnál mesélni valami érdekességet, ami neked is az volt?

Szerelmi területen nagyon érdekes volt a szerelmi kötés, hogy mennyire hozzá vannak szokva az emberek, hogy jól hangzik. - mosolyog - Semmi más nem kell hozzá, mint egy fénykép vagy egy köteléktárgy és azzal lehet dolgozni. Igen ám, csak elfelejtjük, hogy az egy dolog, hogy a másikat lehet kötni, de mi is hozzákötjük magunkat. Nagyon sokan utána azon csodálkoznak, hogy: Jé nem megy a kapcsolatom, nem tudok egy igazán jó kapcsolatot kialakítani. Miért kell össze-vissza kötögetni? A természet ad és elvesz, vagy működik egy kapcsolat, vagy nem működik. Érzelmeket lehet szítani, de a kötés mindig egy időszakra szól, aztán kezdődik minden elölről. Kérdem én, nyugodt lehet valaki, ha a másik akaratán kívül birtokol valakit?