Festményei, assemblage-ai az arte povera, az absztrakt expresszionizmus, a pop-art és a Fluxus jegyeit egyszerre viselik. A 90-es években egyre jobban érdeklődik a keleti, főként az indiai kultúra iránt: munkái ennek révén egy sajátos szinkretista formarenddel gazdagodtak, talált töredékekből építkezik - mentális, gondolati és praktikus értelemben egyaránt -, munkáiban így a gondosan, szinte akadémiai áhítattal megfestett felület azonos vizuális és tartalmi értéket kap a csokoládényomokkal pettyezett, foszlott ezüstpapíréval; a meteorológiai jelentés ecsettel írt másolata az átrajzolt-átfestett családi polaroid-felvétellel. A munkák lazasága, tudatos slendriánsága mögött a véletlent és az esetlegest következetesen, építőelemként használó szándék működik, mely a felületek szimbólumözönét egymást kiegészítő helyekké, meditációsorrá erősíti, s ennek köszönhető, hogy Swierkiewicz tárgyai valami furcsa komolyságot és donquijotés heroizmust sugallnak.