Gabrielle Chanel 1883. augusztus 19-én született a nyugat-francia Saumurban. Édesanyja hamar meghalt, ezért apja az egyházra bízta gyermekét. A kis Gabrielle-t az apácák nevelték fel. (Lehet hogy a későbbiekben az apácák egyszerű ruházata hatott a különleges ízlésvilágára.) Később – húsz éves kora körül – egy zenés kávéházban énekelt, voltaképpen az itt megforduló katonák ragasztották rá a Coco becenevet. A későbbi Chanel divatcég ikonikus márkajelzése is ide vezethető vissza, hiszen a két összefűzött C betű nem más, mint Coco Chanel monogramja.

1908-ban Párizsba költözött, ahol először kalapokat vett és saját ízlése szerint alakítgatott rajtuk. Az ekkor divatos nagy méretű kalapok között igazán feltűnőek lehettek az ő kisméretű, egyszerű kalapjai. A háború alatt nyitotta meg első divatházát, mikor ráeszmélt hogy a nők a kényelmes és praktikus eleganciára vágyakoznak.

Először matrózingeket és zsokémellényeket, majd könnyű blézereket, vászonszoknyákat és selyemblúzokat, valamint ékszereket tervezett. Ezekben az időkben nemcsak Coco, hanem húga és unokatestvére is Chanel ruhákban járt, ezzel reklámozták Coco ruhakölteményeit. Ennek sikere persze nem maradt el, vásárló köre egyre szélesebb lett így megnyithatta második üzletét is a Francia tengerparton.

A Chanel titok az volt, hogy maximálisan elutasította a felesleges cicomákat. A habos kalapok, fodros-csipkés ruhák világában egy sportosabb, kiegyensúlyozottságra törekvő divatot akart megvalósítani. Ezért ruháihoz olyan szöveteket választott, mint a Tweed, vagy a Gabardin, holott ezekből az anyagokból addig csak férfiak számára készítettek ruhát. Ez is bizonyítja Coco azon felfogását, miszerint a szép és modern nő aktív és sportos, nem pedig unatkozó felcicomázott társasági hölgy.

Tulajdonképpen a nőiesség hangsúlyozásának új technikáját találta fel: kevésbé látványos, kifinomultabb és hatásos módját. Eleinte merésznek tartották a ruháit, sőt őt magát is, mert a fűzőt tüntetőleg félredobta, a haját fiúsan rövidre vágatta, nem szoknyát, hanem férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a Nap lebarnítsa bőrét.

A ’20-as években állt elő a "kis fekete ruhával", amelyet a Ventura tervezte bizsu karkötőkkel és hamis gyöngy láncokkal egészített ki. Coco volt az első, aki szalonképessé tette a bizsut, ráadásul valódi ékszerekkel vegyítette, ami akkoriban nagy merészségnek számított. A kétszínű körömcipő is az ő nevéhez fűződik, amelynek segítségével a kisebb láb látszatát akarta kelteni. A divat nagyasszonya mindig kitalált valami újat. Egy idő után nemcsak ruhákat és ékszereket tervezett, hanem ő volt az első, aki egy divatház tekintélyét és nevét adta egy parfümhöz, ez volt a híres parfüm a Chanel N°5. 1921. május 5-én, az év ötödik hónapjának ötödik napján mutatták be a Chanel szerencseszámáról elnevezett N°5 parfümöt. A parfüm különleges virágillata miatt hamar ismert és elit parfümmé vált. Ezt jól mutatja, hogy Marilyn Monroe az újságírók ama kérdésére, hogy miben alszik, csak azt válaszolta: „csak néhány csepp Chanel N°5-ban”.

Új kollekciót 1954-ben mutatott be Párizsban. Ennek legkülönlegesebb darabja a Chanell kosztüm volt, amelyet irányvonalának fő szimbólumaként ma is ismerünk.

Coco Chanel végül a Ritz szállóban hunyt el 1971. január 10-én, de élete végéig megszállottan dolgozott, és hű maradt stílusához. Végtelenül konok, szarkasztikus illetve egocentrikus egyénisége éppúgy fogalommá vált, mint stílusa.