Csak egy pohárkával - 1. rész - egy történet

2008. 10. 30.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Amikor nehéz napja volt, hazafelé beugrott a sarki borozóba, hogy leöblítse a stresszt. Néha két felest is bedobott a sör mellé, főleg ha beszélgetőtársa akadt a pultnál. Ilyenkor mosolyogva lépett be a lakásba, ahol felesége és két kicsi fia várta, de az asszony látta, hogy ez nem csak egyszerű jókedv. - Aztán egyre többet veszekedtünk. Ő a kifizetetlen csekkek miatt, én pedig csak annyit szerettem volna, ha megérti milyen nehéz a munkám. Amikor a fejemhez vágta, hogy részeges vagyok, és elvonókúrán van a helyem, felháborodtam. Az alkoholistákról az a kép jutott eszembe, amikor nagyanyám talicskával tolta haza magatehetetlen nagyapámat a kocsmából minden este. Hol vagyok én attól, öltönyben, diplomatatáskával a kezemben? Csak arról van szó, hogy a fáradtságos nap után jól esik kicsit lazítani. Gábor nem volt agresszív, amikor ivott, de esténként használhatatlan volt, és nyolckor már horkolt a kanapén. A mámoros esték mindennapossá váltak. Hétvégén különféle ürügyekkel eljárkált otthonról, mert úgy érezte nem bírja ki hétfő délutánig. Ilyenkor estig a borozóban támasztotta a pultot. Felesége egyre nehezebben viselte egyedül terheket. Hiába fogadkozott a férje, hogy nem iszik többet, már nem hitt neki.         - Éreztem, hogy csúszok lefelé a lejtőn, és képtelen vagyok megállni. Reggelente remegett a kezem, első utam a közértbe vezetett. A munkahelyemen próbáltam tartani magam, azt hittem senki nem vesz észre semmit. Persze mindenki tudta, nagy a baj. Egy borzalmas alkoholgőzös hétvége után, feleségem nagy nehezen rávett, hogy kérjünk segítséget.

Az elvonókúrán úgy érezte lesz ereje abbahagyni. De amikor letelt a két hét, és hazaérkezett, akkor szembesült mindazzal, amit a lejtőn csúszva magával sodort: elveszített barátok, munkanélküliség, kihűlt házasság, bánatos gyerekszemek… Még kétszer volt elvonókúrán, amikor felesége beadta a válópert, és néhány hónap múltán egy apró szoba-konyhás lakásban találta magát.

Rossz egyedül, munkát nem találok, a gyerekeim miatt lelkifurdalás gyötör, vagyis semmi és senki nincs, ami kihúzna a mélypontról. Semmi sem érdekel, ha iszom könnyebb elviselni az életet. Hitelekből tengődöm, már nincs öltöny és elegáns táska. A kifizetetlen számlák miatt személyi kölcsönt vettem fel egy banktól. Most ott tartok, hogy elárverezik a lakásomat, ha nem fizetem ki a tartozásaimat. Igen, alkoholista vagyok! Úgy érzem nincs kiút… Gábor története cikksorozatunk első része, amelyben az alkohollal kapcsolatos problémákkal, a gyógyulás esélyeivel és a családdal is foglakozunk.

Kapcsolódó anyagok:

$$1788$$

$$1845$$

$$1898$$



Szerző

donna.hu



Scroll to Top