A tehetségkutató műsoroknak köszönhetően jól tudjuk, hogy rengeteg ifjú titán él hazánkban. Szombati Julianna tervei közt nem szerepel egyetlen ilyen produkcióra jelentkezés se, a szegedi Zenekonzervatórium 19 éves zongora szakos hallgatója más úton szeretne érvényesülni. Céljairól és az azok eléréséhez vezető úrtól beszélgettünk vele.

Hogy jött a zongora?

A szüleim nagyon fontosnak tartják a műveltséget, és szerintük ebbe a zenei műveltség is beletartozik. A hét évvel idősebb bátyám zongorázott, így a nyomdokaiba léptem. Ám ő abbahagyta az általános iskola elvégzése után, én viszont folytattam.  Már negyedikesen tudtam, hogy zongoratanárnő szeretnék lenni.

Változtak azóta a terveid?

Tulajdonképpen nem, szeretném a tanári diplomát is megszerezni és a művészi képzést is meg akarom csinálni a Zeneművészeti Egyetemen.

Nem gondolkozol külföldben?

Mindenekelőtt szeretném, ha otthon tudnék maradni Cegléden, ám ez nem zárja ki, hogy 2-3 évre kimenjek külföldre és ott felturbózzam a tudásomat.

Hogy látod, lehet ma Magyarországon zenészként érvényesülni?

Nehéz. Én már egy kicsit el is késtem, de igyekszek, ezért is adok önálló koncerteket, május 13-án lesz a negyedik ilyen estem Cegléden.

Akkor már rutinosnak számítasz. Mennyire vagy lámpalázas?

Inkább azért izgulok, hogy vajon sokan jönnek-e el. Mások azt mondják, hogy ők a nagy tömegtől félnek, engem viszont az ösztönöz, ha minél többen hallják a játékomat.

Milyen művekkel készülsz?

Úgy érzem, ez lesz az eddigi legjobb műsorom, a bő egy órában Bach-, Beethoven-, Liszt-, Mozart-, Bartók- és Chopin-műveket játszom majd.

Tehát komolyzenében szeretnél érvényesülni?

Igen, a 20. századi romantikusok a kedvenceim. Egyébként mindenevő vagyok, mikor a szabadidőmben zenét hallgatok, mindegy, csak szóljon valami!

Minden bizonnyal sokat gyakorolsz, mégis naponta mennyit?

Napi 3-4 órát, és hétvégén jó lenne 6-ot is, de sajnos nem mindig van rá időm. Nekünk, zenészeknek a gyakorlás nagyjából olyan, mint például a bölcsészeknek az olvasás.

A gyakorlásba egyébként beletartozik valamilyen speciális kéztorna is?

Igen, vannak speciális gyakorlatok. Például Dohnányi-ujjgyakorlatokat végzek, mikor leülök a zongora elé. Nagyjából olyan ez, mint az énekeseknél a beéneklés.

Végül, bár közhelyes a kérdés, mégis felteszem: Szerinted milyen pluszt kaptál attól, hogy annak idején beleszerelmesedtél a zongorázásba?

Állítólag az ember arra a legbüszkébb, amiért ki kellett tartania. Ez az út korántsem volt könnyű, és szerintem soha nem lesz vége! Sokszor kellett feláldoznom a szabadidőmből, de megérte, többek közt mert olyan emberekkel ismerkedtem meg, akikkel nagyon szoros kapcsolat alakult ki, főleg a zenének köszönhetően. Sok olyan embertől tanulhattam, akik szinte azonnal kivívták tiszteletemet és bizalmamat, akik rengeteget segítettek nekem.