Életemben egyszer jártam rókatenyészetben, körülbelül húsz évvel ezelőtt. Vittek. Az állatokra és a körülményekre kevésbé, a szagra viszont nagyon is emlékszem. Csípős volt és orrfacsaró, amelyet azóta csak néhányszor éreztem az állatkertben. Mióta divatöntudatra ébredtem, az él a fejemben, hogy a szőrme tabu. A bunda szóról is a vörös festékkel leöntött szőrmekabát képe ugrik be először vagy Szörnyella de Frász, nem pedig valami régen vágyott luxus-ruhadarab.

2010 telén viszont a szőrme ismét kötelező elem: díszítőelemként virít a ruhákon, a csizmákon, kesztyűk és táskák készülnek belőle, és csak a gyártók a megmondhatói, hogy mikor használnak valódi szőrt. Egyes feltevések szerint egyre gyakrabban és nem véletlenül. A szőrme nélkül ugyanis a divatipar még mindig válságban lenne. Állítólag.

 Divatfotó a Harper's Bazaar orosz kiadásából (fotó: Fashionising.com)  

Szőr hátán szőrme

A 2010/2011-es őszi-téli szezon egyik legnagyobb slágere a szőrme. A Chanelnél, az Armaninál, a Guccinál, Giambattista Vallinál és a Dolce & Gabbana kifutóin ugyanúgy. Ami viszont még furcsább, a tervezők a 2011-es tavaszi-nyári (!) szezonban sem mondtak le róla. És ahogy lenni szokott a divat körforgásában, először a  sztárok csábulnak el egy-egy tervezői bunda láttán – gyakran azok, akik magukat vegánnak és állatvédőnek titulálják.  Ahogy a fast fashion cégek a nagy tervezőket, úgy mi a sztárokat másoljuk. Ennek egyenes következménye, hogy 2010 telén az utcára lépve mindenhol szőrbe botlunk, aminek csak egy része mű.

A cikk folytatását a CotCot.hu weblapon olvashatjátok. Katt IDE!