Nem célom minden egyes őrjítő, idegesítő dolgot felsorolni. Nem célom támadni, vádolni. Nem célom beolvasni, Leírom, aki magára ismer, nevet, káromkodik, vagy elgondolkozik. A takarítás jó. Takarítani fontos, főleg ha gyerekek is vannak a háztartásban. De! Nem kell minden nap végigsuvickolni a fürdőt, a konyhát, teledomestosozni a padlót, a poharakat, a wc ülőkét, meg úgy alapvetően mindent, amihez hozzányúlhatunk, nehogy a reklámban látható zombi bacilusok salsa partit tartsanak a hátunk mögött. Naponta mossák át az ember agyát az egyre mérgezőbb, de most aztán tutibiztosan higiénikusra pucoló szerek reklámaival, amiktől aztán a gyerektől kezdve a hörcsögig mindenki biztonságban tudhatja magát a lakásban, mert nincs több kosz, baci, vírus, meg úgy alapvetően űrhajótiszta az életünk. A lakás nem laboratórium. Nem nyomorodunk meg egész életünkre valami titokzatos bacilustól, ha a fürdőszoba nincs körbelőve olyan folyadékkal, ami ugyan lemarja az emberi bőrt, de finom az illata. Fel kell söpörni a morzsákat a konyhában, persze, hogy fel. De nem kell utána egyből felmosni. Ha a gyerek megeszik a földről egy morzsát, na bumm. Ha megnyalja a maró, mérgező szerektől csillogó padlót, ami nagyon fényes ugyan, csak mellékhatásként lemarja a nyelvet, vihetjük az orvoshoz. Takarítani kell, és jó, de ésszel és mértékkel. Szépségápolás. A nő szépsége kincs. A nő szépsége változik, mint a tenger, és a korral átalakul. Idővel már nem szexi, hanem csinos lesz, aztán kedves, aztán aranyos, végül mamóca. Amivel semmi baj, az élet rendje, a férfi sem marad járókeretes koráig délceg lovag. Nincs olyan szer, amitől megváltozik az alapvető kinézetünk. Ha bohócnak, vagy pandamacinak sminkelünk, akkor sem. A kerek arcot lehet kicsit kevésbé kerekké sminkelni, de alapvetően ugyanaz az arc marad, csak nevetséges mennyiségű por málladozik rajta. A ráncokat lehet kenegetni, lehet hatszáznegyvenkét módon enyhíteni, csökkenteni, de nem lehet eltűntetni. Egy ötven éves nő arca nem lesz olyan feszes, mint egy húsz évesé, bármit is tesz. Kenhet rá hangyabélszínt, medvehörgéskivonatot, sziaveronikát, választék van bőven, mind azt ígéri, hogy na ettől majd egyből 20 évest fiatalodik az ember bőre. Nem fog. A nő szép akar lenni, ez érthető. Az alapvető hiba a gondolkodásban ott van, hogy a szépséget nem az egészséges belsőből, a kisugárzásból származtatják, hanem valami csodaszerből, amit egy laboratóriumban kotyvasztanak ki „természetes alapanyagokból”, mert persze az összes szépészeti cég emberei a mezőkön szüretelik az alapanyagnak valót, biogazdaságokban. Nem attól lesz szép valaki, hogy négy milliméter vastagságban borítja valami az arcát, a szája rikító színben pompázik és úgy csillog, mintha percenként arcon csapnák egy frissen kifogott ponttyal. Nem attól lesz szép, ha a körmeit medvekarommá alakíttatja, majd festékszóróval mutáns színűre fújatja, ráadásul még csillogó kis pöttyökből ábrákat rakat rájuk. Nem attól lesz szép, hogy minden este egy órán át kenegeti magát a csodaszerekkel, amiktől aztán másnap reggel egy topmodell fog a tükörből visszakacsintani. És ha mégsem, akkor talán holnap. A szépség belülről jön. A férfiak, eltekintve a modern, kétes nemi hovatartozású és szexuális érdeklődésű egyedektől, általában beérik egy borotvával, habbal, némi arcszesszel. Az is igaz, hogy a mondás szerint, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél, már nyert ügye van ,bár én ezt vitatom. Akárhogy is legyen a férfiakkal, kedves hölgyek, nem kell öt kiló szépségápolási szert bezsúfolni a lakásba, óránként újrasminkelni, rúzsozni. Nem kell kőművesként vakolni az arcot. A szépség nem azon múlik. Belülről jön. Kapcsolódó anyagok: $$1051$$