Hagyományosan a tömjént tekintjük az első parfümnek, melyet áldozatok bemutatásakor alkalmaztak, vagy az istenek kiengeszteléséhez. Az ókori világban nagyon nagy szerepet játszottak az illatok, már ekkor használták őket csábításhoz, szépségápolásra is. Későbbi elterjedésükért hála Medici Katalinnak, ugyanis ő hozta divatba a királyi udvarokban. Az 1800-as évektől Grasse (Franciaország) lett a parfümgyártás fellegvára. A bőrkesztyűk illatosítására használták, hogy elfedjék a bőr kellemetlen szagát, de ebben az időben már kezdtek szélesebb körben is elterjedni az illatszerek. Nem különültek el olyan élesen a férfi és női illatok, mint manapság, ugyanis megközelítőleg azonosakat használtak, leginkább levendulát, rózsát és ibolyát. Csak a 20. században választották szét a típusokat, de ma sem olyan élesek a határok, mint hinnénk.

Cupidó és Psziché parfümöt készít 

Kezdetben kizárólag növényi illóolajok és időnként állati eredetű anyagok, például ámbra, felhasználásával készültek a parfümök. A 20. század elején sikerült előállítaniuk a vegyészeknek szintetikus anyagokat, amelyek lassan felváltották a drága, nehezen hozzáférhető alapanyagok némelyikét. Így már a parfüm nem volt a gazdagok kiváltsága és hamarosan megkezdődött a tömegtermelés. Természetesen ma is készítenek egyes divatházak csak természetes anyagokból egyedi parfümöket.

Többségük alapanyaga a tiszta etilalkohol, amelyhez különböző növényi, állati eredetű, vagy szintetikus aromákat tesznek, valamint stabilizátorokat. Gyümölcsökből, magvakból, szirmokból, bimbókból, de akár kérgekből, szárakból és gyökerekből kivont illóolajokat használnak. Ezek kinyerése a növényi részekből nagyon fáradságos munka, ráadásul meg kell oldani az illat változatlanságát is, ami nem is olyan könnyű figyelembe véve, hogy a virágok illata változik a klíma, az eső mennyisége és a talaj állapotának változásaival.

A parfümgyártás három nagy eljárásra bontható: illatosítás, desztillálás és vegyi kivonás. Az előbbit manapság már nem igen alkalmazzák. A desztillálást már Bizáncban is használták, hogy az illóolajakat kinyerjék a párlatokból. A vegyi kivonást csak a 19. század végén fedezték fel, melynek lényege, hogy az illatos anyagokat és a virágokat oldószerben áztatják és a párologtatás után kapott sűrű anyag lesz a parfüm összetevőinek alapja.

Akármennyire is megváltoztak, a parfümök ma is ugyanolyan titokzatosak, megbabonáznak és elvarázsolnak minket, ahogyan eleinkkel is tették…