Egzotikumból már nincs hiány, a kevésbé egzotikus Magyarországon sem. Legyen az banán, ananász vagy kígyó. Mókás a családdal együtt törni a kókuszdiót, és berendezni egy otthonos kis ketrecet az új kisbarátnak, Lulunak a madárpóknak. Miért ne? Mára, már rengeteg egzotikusnak számító állatot be lehet szerezni, akár egy bevásárlóközpont állatkereskedésében. A kínálat nem kicsi, ám a felelősség annál nagyobb. Választhatunk a skorpió, az óriáskígyó, a kaméleon vagy a mongol futóegér, csincsilla, és az arapapagáj között. Persze legyen hozzá elég vastag a pénztárcának, mert egy ilyen kis kedvenc nem épp olcsó mulatság. Egy vicces kaméleon akár 15 ezer forintunkba is kerülhet. De ugye mégsem élhet szegény a tv tetején. Ezért hozzá a terrárium, a berendezés, az eledel, a melegítő lámpa nem kis összeggel rövidítik bankszámlánkat. Gyereknek a szobájába kedves kis lakótárs lesz. Nem zajos, mulatságos, ahogyan a szemét mozgatja és a mozgása lengedező falevél a trópusi szellőben. A nagy gyerekek játszótársa azonban már kicsit nagyobb. Óriáskígyók a szobában, terrárium a fél szoba, mert ugye kell neki a hely, mégse tarthatjuk egy kibélelt cipősdobozban. Etetése pedig mókás. Ahogy megfojtja az egeret. Hát nem kellene megnéznie egy kisgyereknek. De félre a tréfával, mert egy ilyen állat tartása nem mulatság. Megfelelő körülményeket kell biztosítani nekik. Ha már elszakították természetes élőhelyéről, akkor igyekezzünk hasonlóval pótolni. De a legjobb, amit tehetünk, hogy nem vásároljuk meg őket. Legtöbben ugyanis védett fajok. Azért mert nagy rájuk a kereslet, egyre többet fognak be természetes élőhelyéről, hogy ide az őserdőből elszállítsák a betondzsungelbe. Vajon mit érezhetnek szegények, akik eddig szabadon éltek, most egy szoba sarkában berendezett ketrecben élnek? Képzeljük el, hogy elvisznek minket az Északi Sarkra. Kapunk egy közepesen megfelelő jégbarlangot, amit melegítenek. Eléldegélünk, kapunk kaját is, bár nem azt, amit mi választunk, és a szabadban nem mozoghatunk. Hasonlóan érezhet egy fürge agáma is. Válasszunk olyan kedvencet, ami nekünk való. Kiskutya, kiscica és társaik. Ők erre születtek, nem arra, hogy a vadonban kószáljanak. De azokat, akik vadnak születtek ne kényszerítsük magunk mellé. Egy makákó majom szökött meg a gazdájától, nem is olyan régen. Milyen körülmények között tarthatta szegényt? Ha feketén szerezte, akkor ki az a szívtelen, aki sok ezer kilométeren keresztül behozta az országba. A feketén csempészett egzotikus állatok nagy része elpusztul, a szállítás során, aki túléli, az pedig egy életre megjegyzi, az ember rossz. Gondolkodjunk felelősségteljesen. Megéri az, hogy sok pénzért kígyónk, skorpiónk, majmunk legyen otthon, ha nem megfelelő környezet miatt, hosszas szenvedések után elpusztul? Tényleg megéri?