Én látom így, kérlek ne hidd el, ne hidd el, hogy rossz a világ, elhervad a virág! Ha látod is kérlek ne hidd el, mert felélesztheti azt minden egyes szó, egy őszinte könnycsepp, egy gyengéd kézfogás. Ha Én azt mondom: fáj a lét, te ne hidd el, mondd csacska beszéd! S ha zokogva borulok a földre, ne nézz rám, Te lásd a föld másik felét! Neked életcélod legyen, tudd mi a boldogság, beszélj áradozva szerelemről, hallgattasd vélem a pacsirta dalát. Mesélj egy messzi szigetről, Én rossznak Te lássad a mást, amíg te mást látsz, nékem arról beszélsz, láss szépet, s én azt hallgatom. Győzzél meg róla, hogy szép a világ, győzzél meg róla, s én elfogadom, ha szép lesz a világ én újra éledek. Nem bántja szívem egy régi szerelem, múlásával én is boldog leszek, meg fogom tudni, mi az értelem. Én látom így, kérlek ne hidd el, ne hidd el, hogy rossz a világ! Ha látod is, kérlek ne hidd el, segítsél nékem egy életen át!