Amikor a történtekről felháborodva írtam a naplómban, a régi "játékosok" elmagyarázták hogy az internetnek ezek a hátrányai, itt semmin nem szabad meglepődni. Összefüggésbe hoztam még a korommal is, amiért nem tudtam kellőképpen kezelni az ilyen jellegű problémát. Még egy ideig próbáltam haladni a korral, aztán feladtam.

Akkor hallottam hogy a Donna....az egy jó hely..., itt ilyenek nincsenek. Ez így igaz. Itt mindenki nagyon kulturált, itt mindenki szeret mindenkit. Tegnapig én is így voltam.

Mindenkit szerettem, így eshetett meg az, hogy kora reggel, mivel nem tudtam aludni, bekukkantottam az on-line tagok közé. Néhány embert üdvözöltem, többek között egy nagyon szimpatikus, FÉRFI-t. Az adatlapján magát "ördög"-nek nevezi, és mivel én a blogomat "ördöglovas" néven írom, üdvözöltem mint a lovamat.

Ő is azonnal vette a lapot, és elkezdődött közöttünk egy szédületes, nagyon kedvesnek hitt játék. Játék a szavakkal, a gondolatokkal. Az első meglepetés akkor ért, amikor az alábbi versikét küldte:

"Egy Angyal jött le ma reggel hozzám, S a nap is belesárgult szemei láttán, A Rózsabokrok és szégyenkeztek amikor érezték illatát, Mosolyától még a virágok is kinyíltak, Melyek eddig a télben aludtak, Ez az angyal nemmás, mint te kedves Lovasom, S remélem hamarosan érezhetem mozgásod dárdámon !"

Túl gyorsnak éreztem a tempót, de próbáltam felvenni a ritmust, és továbbra is játékosra vettem a figurámat. Kérte, hogy küldjek magamról képet. Én visszaírtam hogy ott van az adatlapomon a képem. Ő nem ilyen képet kért, hanem olyat ,ahol fehérneműben, vagy anélkül vagyok.

Még mindig benne voltam a játékban, és közöltem vele, hogy itthon nem hordok bugyingót, - úgy mint Csicsolina, - de fényképet nem tudok küldeni. /nem is akarok/. Egyre erőszakosabb lett, már-már ingerült. Küldjek képet a nedves pu......ról! Már kezdett bennem is felmenni a pumpa, azt hittem hogy a régi társkereső oldalon vagyok. Aztán hirtelen váltással az Úriember azt kérte, hogy ne bohóckodjak tovább, írjam meg komolyan, hol élek, mit dolgozok stb, stb. Örültem a váltásnak és őszintén, mindent megírtam magamról. Egy hosszabb szünet közben átmentem az IwIw-re és a keresőben megtaláltam a mosolygós Úriembert, akiről ott feketén-fehéren le volt írva hogy HÁZAS.

Írtam neki, hogy mit találtam az iWiW-en, és erre magából teljesen kifordulva közölte, hogy miért nem kérdeztem. Ő igenis 31 éve él boldog házasságban, ami számára SZENT. Az odáig rendben van, de akkor mi az amit itt művel? Itt megcsinálja magának az étvágyat, és otthon este "megvacsorázik?"- kérdeztem.

No! Ez kivágta nála a biztosítékot. A reggel bejelölt "ismerős" státuszt közös megegyezéssel megszüntettük. Nagyon bántott a dolog, mert én senkivel nem szeretek haragban lenni, ezért ma tettem egy kísérletet hogy valahogy rendezzük kulturáltan dolgokat. Ássuk el a csatabárdot!Nem volt hajlandó békülni, mert mint írta, olyan dolgot sértettem meg, ami számára SZENT.

És mindez egy olyan női portálon történt, ahol mi nők szavazzuk be az arra érdemes férfiakat, és "Ahol minden nő tudja, hogy..."

Azt hiszem ez a történet MEGÉR EGY MISÉT! A kérdés az, hogy kinek kell gyónnia, bűneit megbánnia?!

Tisztelettel:Zsó