A brit folk-punk hullám máig vezető együttese, a Levellers a nyolcvanas évek végén, a Thatcher-korszak csúcsán robbant be a köztudatba, és a korszellemet telibe találva egy egész nemzedék identitását és véleményét képviselte a hatalommal szemben. A hatalmas siker kulcsa a szókimondó szövegekben rejlik, amelyek erőteljes, sodró zenével párosulnak. A Levellers játszott már a Glastonbury fesztivál nagyszínpadán és kis pubokban lelkes rajongóknak, miközben sohasem veszített abból, ami: az energiától duzzadó koncertek, kiváló szövegek és a tudatosság, hogy mit miért csinálnak, mi ellenében, s mi mellett foglalnak állást.
A nevét az angol polgári forradalom radikális „egyenlősítőiről” választó Levellers története a nyolcvanas évek végén kezdődött, amikor két állástalan zenész, Mark Chadwick és Jeremy Cunningham összetalálkozott egy brightoni kocsma bárpultjánál. A későbbi zenekar magja pár hónapon belül kialakult, bár többen nehezen viselték a zenekar nevéhez méltó „egyenlősítő eszméket” (például azt, hogy a koncertbevételeket közös kalapba tették, és abból minden tag egyenlően kapott szigorúan megszabott napidíjat saját megélhetésére). A Levellers dinamikus, punkon edzett, de kelta és angolszász népzenei elemeket is magába olvasztó kocsmarockja hamar népszerű lett Brighton környékén, és a második lemez, az azóta is folkpunk-etalonként emlegetett Levelling the Land (rajta a poszthippi-himnusszá vált One Way című slágerrel) totális sikert hozott a zenekarnak.
Bár a kilencvenes évek első fele, a siker alaposan megterhelte a zenekart, 1994-re rendeződött a helyzet: a Levellers fellépése a Glastonbury fesztiválon minden idők egyik legnagyobb sikerét hozta a fesztivál és az együttes számára. A kommunisztikus pénzügyi rend is meghozta a gyümölcsét: a Levellers megvásárolt egy brightoni gyártelepet, a Metwayt, ahol nagyszabású kulturális-zenei komplexumot rendezett be, stúdióval, próbatermekkel, bárral, klubhelyiséggel. A Metway azóta is a brightoni független kultúra központja, számtalan zenekart segített karrierhez.
A Levellers azon kevés zenekar közé tartozik, amiket nem korrumpált a siker. Az elmúlt húsz év alatt több, mint egymillió lemezt adtak el, több, mint három millió ember előtt játszottak, és tizennégy daluk került fel a harmincas angol toplistára. A tagok ezt a punkzenekarhoz képest elképesztő sikert saját függetlenségük megőrzésére használták. Saját stúdió, saját kiadó, Beautiful Days néven saját alapítású fesztivál: erejük, energiájuk változatlan, és nagyon kevesen tettek annyit a rock függetlenségéért, eredeti, lázadó szellemének megőrzéséért mint a Levellers tagjai.
A fiatal, dühös és nagyon okos manchesteri Sonic Boom Six maga a tökéletes előzenekar a Levellers 2009-es turnéjához. A tagok legalább olyan elkötelezett baloldaliak, mint a Levellers majd' húsz évvel idősebb tagjai, de az SB6 a punk egész más oldaláról érkezett. A népzene az ő zenéjükben is erőteljesen jelen van, de inkább a ska, a keleti muzsikák és a hiphop alapjaira építenek. Kíméletlen társadalomkritika, bőségesen megtámogatva zúzós gitárokkal, nagykanállal mért elektronikával, hangmintákkal, stílusparódiákkal. Van itt minden, Public Enemy-feldolgozásoktól Macarenáig, de mindez az eklektika nem valami ciki és vicceskedő összhatást eredményez, hanem dühös és ironikus, felforgató punkzenét. Meg lehet hallgatni november 15-én az A38 Hajón.
