Férfi vagyok

Annyira lestrapált a közhely: a nő szeret, a férfi birtokol. Ezért az emberi szituért, a nőnél a férfi az, akit okol. Tudjátok meg, drága nők, de csak, kik még nem tudják: a férfiak a nőt szeretik, tisztelik, s ha lehet: megdugják. Nincsen ebben semmi gonosz, önző, vagy tisztességtelen, így működik ez a világ, ezt tagadni értelmetlen. Tudd meg, nálunk, férfiaknál, a birtoklás mást jelenthet: odafigyelést, oltalmat, gondoskodást és szerelmet.

Kevés izom van rajtam, tárcámban kevés pénz ragyog, de büszke erő gazdagít, a tudat: FÉRFI VAGYOK! Enyém mellkasomnak szőre, a sok költői gondolat, láttad, hogy zöld szemű, amit néhány nő mondogat. Enyém a muszáj, hogy adni, igen, kell a családnak. A muszáj, át az élet-erdőn, neki bár a csalánnak! Enyém a nagy felelősség, gyengét védeni, ha kell! Megtettem, még ha félve is, ez így történt, hidd csak el! Enyém a sós izzadtság, kemény munka nehéz heve, enyém lesz majd az asztalfő, családfőnek ott a helye. Enyém lesz majd a kórházban, síró baba édes szaga. Enyém lesz a bambulás, amikor kimondja: apa. Enyém az én nagy pofám, káromkodni,

hogy mehetnek a francba, akik utálnak, és suttogni, hogy szeretlek. Enyém az én vállam: szép fejedet ide hajtsad. Enyém mohó markom: szép seggedet ide tartsad! Bókokkal töltöm szívedet, vannak csókjaim is, nagyok. De tudd meg: kedveskedés után, én majd b…i akarok. Esetlenül nézek félre, hogyha szemünk összeakad, hiába tudok pofázni, ilyenkor szavam elakad. Csodás női szájak láttán, piszkos gondolataim vannak, miniszoknyás combot nézek, gátlások majdnem elhagynak. Formás csípő, finom tanga: összefut a nyál a számban, nyalni vágyok, forrón, mohón, 69 fokos lázban. Ordítom, hogy erős minden férfi, aki ráébred: erre született! Lányok, nők: én férfi vagyok! Így szeretlek Titeket! Angyal Gyula