Ő meg ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy nem látod szívem, hogy éppen újságot olvasok, felállt és mint egy pincsi kutya ott loholt az asszonypajtás nyomában, és ahol meglátott egy pár szem leesett morzsát, amit az imént a vajas kenyér majszolása közben a padlóra vétett, nyomban feltakarította.

Vélhetően a pléhlapát eleje nem volt eléggé laposra egyengetve, ezért bizonyos darabokat nem lehetett egyszerűen csak felgörgetni rá, így kénytelen volt kézzel felszedegetni, amitől viszont megfájdult a dereka. Jobbnak látta tehát, ha leül a tervezőasztal elé, és az elefánt vízfelszippantó ormányára asszociálva feltalálja a porszívót.

Nyilván a saját munkáját akarta megkönnyíteni, hogy ne kelljen hajlongania, de a fehérnép is rácsodálkozott az ötletes szerkezetre és kivette a gégecsövet a szegény ember kezéből. A porcicák összegyűjtése úgy az ágy alól, mint a polcokról addig vizes feltörlő ronggyal illetve tollseprűvel történt, azokat azonban ezen tevékenységek közepette gyakran kellett kimosni, kirázni, a szőnyeget is le kellett vinni az udvari porolóhoz, amit mégsem lehetett a ház urára bízni, mert mit szóltak volna a szomszédok.

Az asszonyi elme viszont felismerte, hogy a porszívó mindezen cselekedetek végrehajtásának megfelelő eszköze lehet, tehát átvette a hatalmat a szerkezet felett. És innen kezdve bizony a férfiak élete egy örök keserűséggé változott.

Mert mi is történik, amikor a szerencsétlen férfiember szerda este leül a TV elé, hogy a spanyol bajnokság remek mérkőzéseiben gyönyörködjék? Egy ajtóval arrébb feldübörög a porszívó mással össze nem keverhető hangja. És nem elég, hogy a képernyő zizissé torzul a kopott szénkefék miatt, de a közvetés hangja is elvész a ricsajban. Természetesen ilyenkor jön a hangerő feltekerése, majd az erre adott spontán reakció, hogy mi a fenének bömbölteted azt a hülye tv-t, amikor meg lehet tőle süketülni?

De van más példa is. Szombat délután mit tesz egy jó férj, hogy a családjának a kedvében járjon? Ledől egy kicsit a kanapéra, hogy szunyókáljon egy keveset a finom ebéd után. Természetesen amikor végre megjönnek az álomtündérek, hogy fátylukkal beterítsék a szunnyadni vágyót, nyílik az ajtó és jön a hites feleség, hogy az ágy alól összegyűjtse a szunnyadó porszemeket azzal az álommal összeegyeztethetetlen hangú rémes szerkezettel.

És aztán amikor vasárnap leülne az ember az íróasztalához, hogy felgyülemlett gondolatait végre papírra vesse, jobb időpont nem lévén a polcok, a szekrény „tetejek” és a szőnyeg portalanítására, újabb hadművelet kezdődik a gyakorta kissé megemelt porszívóval, minek hatására a dobozból hátrafelé kiáramló levegő az íróasztalon addig gondos rendezetlenségben hagyott papírfecniket nyomban a levegőbe röpíti.    

De az erősebb nem lejáratására is tökéletesen alkalmas ez az eszköz. Kinek is a feladata a fenyőfa lebontása, és az utcára levitele? A férfié. És kinek kell utána a tűleveleket összeszedni és felporszívózni? A férfinak. És mit kap a feladat befejezése után? "...Még ezt sem lehet rád bízni, menj arrébb, hadd porszívózzak fel rendesen..."

Na ebből elég! Engem nem fog beégetni ez a nyavalyás! Ki fogom vágni a francba ezt a rohadt porszívót!