Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a rendszeres testmozgás, legyen szó akár heti háromszor 45 perc sétáról, kétszer egy óra úszásról, aerobikról, jógáról, bármiről, jótékonyan hat ránk. Megedzi, izmosabbá, erősebbé, karcsúbbá teszi a testünket, energiával tölt fel, csökkenti a stresszt, testileg és lelkileg is egészségesebbé tesz minket. Időnként fel is lángolunk, elhatározzuk, hogy holnaptól be is iktatjuk az életünkbe. Aztán másnap mégse kezdjük el, vagy ha mégis, akkor 1-2 alkalom után közbejön valami, ami miatt villámgyorsan visszatérünk régi, sportmentes életünkhöz.

Ha a kis hang megszólal a fejünkben, hogy nem erről volt szó, ügyesen elhallgattatjuk. Mindenféle érvet, okot, azaz kifogást keresünk, hogy most éppen miért inkább a tévé előtt tespedünk ahelyett, hogy fárasztó hasizomgyakorlatokkal gyötörnénk magunkat.

Miért keresünk kifogásokat?

Életünk megoldásra váró feladatok végtelen sora. A többségünk ezek nagy részét kiválóan megoldja, ám a nagyobb kihívásokkal már nem mindenki szeret szembenézni. Az ok: félünk, hogy belebukunk a projektbe. Szakszóval mondva kudarckerülők vagyunk. Sokszor ez nem is jut el a tudatunkig, hiszen a felszínen úgy tűnik, mindent megtettünk a siker érdekében. Például megvettük a bérletet a konditerembe és vagy kétszer voltunk is edzeni. …csak aztán közbejött valami, nevezetesen egy kifogás.

Milyen kifogásokkal szoktuk elodázni az edzéseket?

Egy online brit női magazin, a Sofeminine.co.uk felsorolásában a következő tíz kifogás szerepel:

-          Túl fáradt vagyok.

-          Dolgoznom kell.

-          Majd holnap.

-          Túl kövér vagyok én ehhez.

-          Nem szőrtelenítettem le a lábam.

-          Összegyűrtem a lepedőt a személyi edzőmmel.

-          Ma már eleget lótifutiztam.

-          Ma úgyis keveset ettem.

-          Fáj a fejem.

-          A munkatársaim is ugyanott edzenek, ahol én.

Kíváncsiak voltunk, nálunk vajon mi a helyzet. Ezért a fent található pontokat kibővítettük, és az anonim kérdőívet kibocsátottuk a netre.

A következőket tettük még hozzá az eredeti listához:

-          Rossz az idő.

-          Takarítanom kell.

-          Vacsorát kell főznöm a családnak.

-          Most éppen azok a bizonyos napok zajlanak.

-          Mindig csak későn tudnék edzeni, inkább alszok helyette.

-          Korán lenne rá időm, de nem szeretek korán kelni.

-          Sose voltam sportos, már késő elkezdeni.

-          Nincs megfelelő felszerelésem.

-          Nincs edzőterem a közelemben.

-          Béna vagyok, csak kinevetnének.

-          Nem élek kifogással: egyszerűen nem vagyok elég motivált.

-          Nem lehet eltántorítani az edzéstől.

 

Az eredményeink azt mutatják, hogy a britek listavezetője, nevezetesen a „Túl fáradt vagyok”, nálunk is sláger, válaszadóink 23%-a él ezzel a kifogással. A dobogó második helyezettje a kiegészítő válaszaink közül került ki, 15%-kal. Nevezetesen a  „Nem élek kifogásokkal: egyszerűen nem vagyok elég motivált”. Derekas, ha már nem edzünk, nem is keresünk okot rá, hősiesen bevalljuk, hogy nem érzünk rá késztetést. A harmadik helyre, nem sokkal a második mögött lemaradva, 11%-ot gyűjtve be, a rendkívüli lelkiismeret nyugtató hatással rendelkező, „Majd holnap” verekedte fel magát. Ezek mellett a „Dolgoznom kell”, a „Vacsorát kell főznöm a családnak” és a „Nincs edzőterem a közelemben” találhatók még az élbolyban.

Összességében tehát: a legtöbbünk fáradt, ami egyébként érthető is, ugyanakkor sokan be is valljuk, hogy nem vagyunk elég motiváltak a testedzéshez, és olyan kifogásokkal is csak kevesen élünk, hogy nem vagyok elég csinos, ügyes hozzá, meg a lábaim éppen nem partiképesek. És mit lehet tenni, hogy ne keressünk kibúvót, ha úgy érezzük, tagjainkat rendszeresebben kellene átmozgatni? Tuti tipp nincs, de nagy ösztönző erő lehet végigsétálni a csinos ruhákat kínáló üzletek kirakatai előtt, és kitűzni célként, hogy márpedig mi szeretnénk, ha nem csak álmodozhatnánk e ruhadarabokról, de büszkén viselhetnénk is azokat.