Az egyik legjellemzőbb hiba, amikor azt képzeljük, azért sír a baba, mert éhes maradt. Pedig az unalomtól a magányig, a pisis pelustól a hasfájásig ezer oka lehet. Így egész kicsi korától hozzászokik ahhoz, hogy bármi baja van, az evéssel orvosolható. Előfordulhat, hogy a mama az előírtnál többet tesz a tápszerből. A sűrű babatejtől a csecsemő aztán szomjas lesz, sírni kezd, amit anyja ismét éhségnek vél...

Orvosi vélemény szerint azok a babák, akik anyatejen éldegélnek, ritkábban híznak el, mert csak annyit szopnak, amennyire valóban szükségük van, míg a cumisüvegből etetett babákkal gyakran az utolsó cseppig kiitatják a tápszert.

Kisgyerekkorban az egyik legrosszabb szokás, amikor az utolsó falatig megetetjük a gyerekkel az ételt. Mi felnőttek – talán a saját gyerekkorunkban ránk erőltetett falatok emléke miatt –, sem állunk meg az evésben, amíg ki nem ürült a tányérunk. Pedig több kiló súlyfeleslegtől szabadulhatnánk meg évente, ha ettől a szokástól megszabadulnánk. Ne ragaszkodjunk az üres tányérhoz, néhány falat nyugodtan megmaradhat!

A gyerekkori elhízás másik leggyakoribb oka, hogy az ételt a szülők nevelésre használják. Egy felmérés szerint a mamák csaknem egynegyede étellel jutalmazza a jó viselkedést, és sokan csupán azért adnak enni a gyereknek, hogy csendben maradjon. Ez a módszer felnőttként is utolér sokunkat: ha valamit jól csinálunk, megjutalmazzuk magunkat néhány finom falattal, vagy ha bánatosak vagyunk, a konyhában keresünk vigasztalást.

Az elfogyasztott ennivaló „ledolgozása” függ a gyerek mozgékonyságától is, az örökké izgő-mozgó csemete természetes, hogy több kalóriát éget el, mint az egy helyben üldögélő társai. Csupán azt kell eldönteni, hogy a mozgás hiánya okozza-e az elhízást, vagy a fölös kilóg miatt mozog kevesebbet a gyerekünk.

Nem kétséges az sem, hogy a kövér szülőknek gyakran kövér gyerekeik vannak, és ha egyik gyerekük pufók, nagy valószínűséggel a másik is az lesz. De ez legritkábban genetikai eredetű, a valószínűbb magyarázat az, hogy a túlsúlyos emberek szívesebben házasodnak össze a hasonlóan teltekkel. Az azonos étkezési szokások, az ennivalóban lelt gyönyörűség a majdani gyerkőc számára is természetes lesz.

Ha a génektől eltekintünk, a családnak a hízás terén, más jellegű hatása is van. Kutatások kimutatták, hogy a fiatal szülők gyerekei ritkábban híznak el kis korban, mint a későn érkezett csemeték. A kövér gyerekek szülei gyakrabban elváltak, vagy különélők. Minél több gyerek van egy családban, annál ritkább az elhízás, és ez nem a több éhes szájnak köszönhető, hanem az aktívabb életmódnak, hiszen egy sokgyerekes családban az evés kevésbé kap központi szerepet, mint például egy egygyerekes famíliában.

Persze egyvalamit a szüleinktől örökölünk. Ez az alakunk, az alkatunk, amit nem könnyű alakítani. Azonban az alaphelyzeten ez mégsem változtat: csak az hízik meg, aki túl sokat eszik!

A tények után a következő részben arról olvashattok, mit tehetünk a gömböcökkel, hogy felnőttkorukban ne vívjanak ádáz küzdelmet a gonosz kilókkal.

Kapcsolódó anyagok:

$$3002$$