A színpadon nincs díszlet, csak mikrofon, szék és a hangszerek: nincs másra szükség, hiszen az előadóművész különleges kellékek nélkül is le tudja foglalni az izgága aprónépet. Gryllus Vilmos összes dalát ismeri a közönség, a gyerekek és felnőttek egyaránt vele együtt éneklik az Égbőlpottyant meséket, a Daloskönyveket, a Maszkabált. A sablonoktól mentes, ötletes szöveg, a varázslatos zene életre kelti a Hallgatag Erdő szalakótáit és kárókatonáit, bicikliútra visz minket az égig érő tölgyfához és a szederbokrokhoz, farsangi mulatságba hív rút banyákkal, kalózokkal és tigrisekkel. Gryllus Vilmos nem „csak” énekel, tanít is egyben: a dalok önmagukban is leckéket adnak a világról a gyerekeknek, de a művész még magyarázatot is fűz egyes részekhez. A március 27-én Szegeden rendezett koncerten elmondta például, hogy a harkály hogyan és mit eszik, mesélt a csellóról és más hangszerekről, a szúrós, de finom szederről, no meg arról, hogy a mezei tücsök latin neve gryllus campestris.

„Nincs állandó sorrendje a daloknak. Most is csak a kezdést határoztam el, meg azt, hogy minden lemezemről éneklek valamit” – árulta el Gryllus Vilmos kérdésemre a koncert után. „Most például kaptam egy piros tojást az előadás kezdetén, és ezt beleszőttem a műsorba.” A koncerteknek tehát csak egy vékony váza szerkesztett, a többi részt Gryllus Vilmos spontán módon adja hozzá. „Hangulatfüggő, hogy éppen melyiket adom elő.” A gyerekek hangulatát pedig mindig híven követte az előadóművész: hol csendesebb, nyugodtabb dalt kezdett, hol táncmulatságba illőt, hol pedig bábjátékba fogott kezével az „Elvitte a róka” című Kányádi Sándor versre. A gyerekek – és szüleik - pedig ezúttal is vastapssal kértek ráadást.

www.kulturpartizan.hu