Manapság ha egy lány a húszas éveinek elején kezd „pocakot növeszteni”, csupa felvont szemöldökű, csodálkozó pillantással találja szemben magát. Ilyen korán? Biztos későn derült ki a terhesség és kicsúszott az időből, vagy így akarja megfogni a kiszemelt apajelöltet – gondolják sokan. Pedig ennek számos emberibb oka lehet. A legtökéletesebb ösztönző ereje a fiatalon anyává válásnak, a „nagy ő” megtalálása. De számos érv, érzelem szólhat a korai babavállalás mellett. Klári harmincnyolc éves, belsőépítész. Három fia van, a legidősebb tizenhét, a legkisebb hét éves. Érettségi után kétszer is próbálkozott a főiskolai felvételivel, sikertelenül. Közben dolgozott több helyen, de mivel nem volt végzettsége, egyik munkahelyén sem az álomszakma várta. Nem érezte magát sikeresnek. – A szerelmemmel összeköltöztünk, és fél év múlva, alig húsz évesen teherbe estem. Nem véletlenül, és nem is az én ötletem nyomán… Boldogan várta a kicsit, miközben bulizós barátnői bolondnak tartották. Minek még a gyerek? – kérdezgették. De nem érdekelte akkor semmi. Büszke volt fiára, és arra, hogy senki nem hitte el: ő a mamája. A lányok ilyenkor kikerülnek a társaságból, hiszen a többiek buliznak, tanulnak, élik tovább a fiatal felnőttkor legszebb éveit. Elmarad végre a szülői kontroll, de még nincsenek elkötelezve férjnek, gyereknek, családnak. Ez bizony Klári életéből visszahozhatatlanul kimaradt. A barátaikkal sem szakadt meg a kapcsolatuk, bár néhányan elmaradtak, a vasárnapi kiruccanásokra, vagy nyaralni pedig új barátokkal, szintén már gyerekes párokkal mentek. Klárit a kizárólagos kismama lét csak a második fia kétéves születésnapja után kezdte zavarni. Ekkor újra jelentkezett a főiskolára. Sikeresen. Viktort bölcsődébe adta, ő pedig beült az iskolapadba. – Imádtam a pezsgést, sok új barátom lett, sajnos ritkán kocsmázhattam velük esténként, és kimaradtam a világmegváltó beszélgetésekből is, de élveztem, hogy kiszabadulhatok a pelenka és a bébiételgyártás rabságából. A vizsgaidőszakban és a szakdolgozat írásakor végképp cseréltem volna valamelyik szingli évfolyamtársammal… Az álláskeresés nem volt ilyen egyszerű. Előfordult, hogy be sem vallotta a fiúkat. Másfél évbe telt, mire munkát talált. – Nagy karriert már nem futok be, de élvezem, amit csinálok, és nagyon büszke vagyok, amikor a testvéremnek, vagy a fiatal pasimnak nézik a harmadikos gimnazista Ákost. A gyerekek nevelése talán könnyebb a fiatal mamáknak, de csak hajszálnyival. A hiszti mindig hiszti marad, a bárányhimlő sem kíváncsi anyu éveinek számára, és a pelus sem lesz soha illatos. De a fiatal mamák kevesebbet aggodalmaskodnak, a kamaszkort is könnyebben viselik, jobban érezik a tizenéves rezdüléseit, hiszen alig múltak el saját serdülő éveik. És az sem utolsó, hogy van esélyük dajkálni még a dédunokáikat is… Klári szerencsés a szülei miatt, akik sokat segítettek neki. Nem mindenkinek adatik meg a felnőttkori tanulás luxusa sem, főleg ha egy fizetésből nem jönnek ki. Az anyai érzések, ösztönök nem „nézik”, elmúltunk-e húsz vagy harminc évesek, és a türelem, a törődés sem korfüggő. Nem dönthet csupán ész érvek sora a szülés tökéletes ideje mellett, vagy ellene, kell a vágy is, hogy magunkhoz öleljük a tejszagú meleg csomagot. Ez mindenkiből előbújik egyszer. Szükséges egy időben megtalált társ is, de ez sokkal inkább sorskérdés. És persze az sem baj, ha a nagy Ő is vágyik a babakocsi tologatásra.