A valódi igazgyöngy régen hihetetlenül nagy ritkaságnak számított. Nem csak azért mert ez a természeti jelenség (maga a gyöngyképződés) csak ritkán fordul elő, hanem azért is, mert a gyöngyöket rejtő kagylók felszínre hozásához nem volt még megfelelő háttér. Az igazgyöngy úgy keletkezik, hogy a kagyló nem tud megemészteni egy makacsabb falatot és az ételmaradék nem tud eltávozni a burokból. Ez a falatka aztán ingerelni kezdi az élőlényt, aki saját testnedvével (konkin) és a vízből származó apró kristályokkal elkezdi bevonni azt. Így jön létre az igazgyöngy, ami azonban soha nem tökéletesen gömb formájú (ezt jó fejben tartani, ha el akarjuk kerülni a hamisítványokat).

Az igazgyöngy különlegessége igazából felszínében rejlik, illetve abban, ahogy a fény visszaverődik róla. Minden gyöngy egyedi módon tükrözi vissza a fényt. Ehhez kapcsolódik a gyöngy nívója is hiszen ami, a gyémántnál a karát az a gyöngynél a luster. A luster pedig pont ezt a felületi fényességet határozza meg.

Manapság azonban gyöngyhöz hozzájutni már nem olyan nehéz, hiszen létrejöttek úgynevezett gyöngy telepek, ahol mesterségesen juttatnak a kagylók belsejébe egy-egy homokszemet, amire később a gyöngy ráépül. Ezek is valódi gyöngyök tehát, csak épp emberi beavatkozással és nagy mennyiségben készülnek.

Léteznek azonban az átlagember számára is elérhető gyöngyök, ezek az úgynevezett mesterséges gyöngyök vagy ismertebb nevükön a tekla gyöngyök. Ezek készülhetnek üvegből, kőből, de akár fém felhasználásával is. A műanyag gyöngyök és előre felfűzött műanyagszemes nyakláncok igazából már csak a ranglétra legalján kaphatnak helyet, ha a koronát a méltán híres igazgyöngy viszi.