Azt hiszem, hogy többen egyetértenek velem abban, hogy az idő könyörtelenül rohan, de hova, azt nem tudom. Valahogy  gyermekként nem telt ilyen gyorsan az idő, pedig akkor nagyon szerettünk volna már  felnőttek lenni. Ma már sokan inkább újra gyerekek lennénk. Talán azért, mert jó volt gondtanul élni,  talán azért, mert akkor még karácsonykor sok-sok hó volt, talán azért, mert akkor még hittünk a mesékben. Nem vagyok alapból pesszimista és borúlátó, de valahogy úgy érzékelem,  egy ideje már  a karácsony sem arról szól, ami miatt ünnepeljük, most csak arra részére gondolnék, ami a családról, szeretetről, összetartásról szólna. Megünnepeljük, mert ezt teszi mindenki, mert ezt várják el.

Sajnos a pénz, illetve éppen ennek hiánya, a rohanó élet talán ezt az ünnepet is félresiklatta egy kicsit, a sok-sok széthullott család, pénztelenség miatt nehéz, még egy ilyen szép ünnepet is várni. Természetesen, ahol szeretet és béke van a lelkekben is és a való életben is  minden nap ünnep lehet.

Biztos velem együtt sokaknak jut eszébe a saját gyermekkora, ahogy vártuk a nagy napot,  mit hoz  a Jézuska, talán még kutatgattunk is a szekrényben az ajándékok után. Nekem  is megmaradt egy kis emlékfoszlány a gondolataim között. Talán 5-6 éves lehettem, mikor Szenteste apukám kézen fogott bennünket az öcsémmel is kimentünk az udvarra, megnézni, hogy mikor jön a Jézuska, addig anyukám befejezte a karácsonyfa díszítést és elővette az ajándékokat. Én akkor ott kint az udvaron   láttam  a Jézuskát, ahogy lovak által húzott szekerén  szállt az égen és  amikor bementünk a szobába ott volt az ajándék a fal alatt.

Természetesen most is szép a karácsony. Hó ugyan ritkán van, de ahol élünk mindenhol gyönyörű fényben pompáznak az üzletek, lakóházak, a vásári hangulat és forgatag ad egy felemelő érzést az embernek. Sok helyen ilyenkor karácsonyi zene szól, ami szintén gyönyörű. Sajnos azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak, akinek nem lesz karácsonya, mert valamiért úgy alakult az életük, hogy... mert háború van a hazájukban és az öröm helyett éppen retteg és gondoljunk azokra is, akik már nem élnek közöttünk a való életben. Egy kicsit gondoljunk majd rájuk is, és kérjük sorsuk jobbrafordulását, hisz azért vagyunk emberek, hogy erre képesek legyünk, hisz miden embernek a lelkében van egy dal, ami által képes erre. 

Végezetül szeretnék Mindenkinek nagyon Boldog, Békés Karácsonyt kívánni sok-sok szeretettel.

Hegedüsné Aranyos Ildikó

A Donna csapata ezúton kíván Ildikónak - Donna egyik legaktívabb olvasójának -nagyon boldog, mosolygós Karácsonyt, köszönjük a sok finom receptet, érdekes hozzászólást és küldött cikket!