Persze mindenkinek mást jelent a megcsalás. Van, akinek már az is félrelépésnek számít, ha szerelme másra néz, és van, aki azt mondja: amíg hozzám jön haza és engem szeret, addig nem csalt meg. Sokat számít, hogy milyen körülmények között derült ki a félrelépés, de tény, hogy a legtöbb kapcsolatot nagyon megrendíti bármely fajta megcsalás.

Vajon enyhítő körülmény, ha párunk maga vallja be? Vagy az az enyhítő körülmény, ha véletlenül derül ki, és szerelmünk égre-földre esküdözik: csak egyszer történt meg, egy nagyon gyenge pillanatban − például néhány pohár rozé után a céges bulin −, és azért nem mondta meg, mert nem akart bántani?

Más, ha egy nő csal meg egy férfit, és más, ha a férfi nőt. Szociálpszichológusok szerint, ha a nő csalja meg párját, annak általában érzelmi okai vannak. Akkor a harmadik személy nem csupán egy szexuális partner, hanem valaki, aki olyan érzelmeket tud adni, amiket állandó partnere már nem tud, vagy nem akar megadni. A férfiak általában pusztán a szex miatt keresnek mást. A nők megfontoltan, mérlegelve cselekszenek, míg férfiak nem gondolják ennyire végig, könnyebben gyengülnek el, mint a nők. Ezt támasztja alá az a statisztika, miszerint háromszor annyi férfi lép félre, mint nő.

Viszont amikor kiderül a megcsalás ténye, valamit tennünk kell. Hiába érezzük magunkat fájdalomtól lebénultnak, vagy őrjöngő fúriának, hiába érezzük, hogy a világ kibillent a helyéből és legjobb lenne elmenekülni – a helyzettel szembe kell néznünk, nem tagadhatjuk le a valóságot!

Több szempontot is érdemes ilyenkor mérlegelni: első alkalom, vagy már többször megtörtént? Esetleg szerelem alakult ki házasságon/kapcsolaton kívül és nem csak néhány lopott óra volt? Érzelmek fűzik párunkat a betolakodó harmadikhoz, vagy csak egy kósza kettyintés volt a dolog? Milyen a mi személyiségünk? Meg tudjuk bocsátani? Vagy ezentúl mindig az a kép fog lelki szemeink előtt lebegni, ahogy ő, a másikkal… A legfontosabb, hogy higgadjunk le, majd mérlegeljünk: ez a kapcsolat végét jelenti, vagy megpróbáljuk menteni, ami menthető?

Hogy hogyan döntünk, az sok mindentől függ. Például a közös gyerekünk, megkönnyítheti, de meg is nehezítheti döntésünket. Nagyon sokan maradnak házastársuk mellett csak a gyerek miatt, ami jó lehet, ha ez inspirációt jelent arra, hogy a felek kibéküljenek, megbocsássanak egymásnak és folytassák a kapcsolatot. Rossz döntés viszont, ha ez kényszerként nehezedik a kapcsolatra és ösztönös menekülhetnékje támad vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkét félnek, és rossz azért is, mert ha mégis együtt maradnak az általában a gyereken csattan. Megkeserítheti egy ember ifjúkorát, ha szülei állandó veszekedése vagy csendes, de hűvös viszonya mellett kell felnőnie. Még rosszabb, ha valamelyik szülő érzékelteti vele, hogy mindez miatta van.

Vannak esetek, amikor a szakítás a jó megoldás. Ha emellett döntünk, adjunk magunknak időt! Legyünk egyedül egy darabig, rendezzük életünket és érzéseinket! Figyeljünk arra, hogy egy esetleges új kapcsolatban, az új partnerre ne vetítsük rá a régiből hozott sérelmeket!

Ha a helyreállítás mellett döntünk, először is el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a félrelépés a mi hibánk is.  Tisztáznunk kell, hogy kinek milyen szerepe volt a történtekben. Őszintén meg kell beszélnünk párunkkal, mi és miért történt, azt is, melyek voltak azok a körülmények, amik addig vezettek, hogy félrelépett. Nem szabad, hogy titok maradjon, mert az tovább mérgezi a kapcsolatot. Ezzel párhuzamosan természetesen a külső kapcsolatnak véget kell vetni, ha párunk vacillál, az jelzés arra, hogy nincs kész a bizalom újraépítésére. Nyilvánvalóan a megcsalt fél sokáig lesz még bizalmatlan és gyanakvó társával szemben, akinek gőzerővel kell munkálkodnia a kapcsolat helyrehozásán. Kritikus pillanat lehet ez, hiszen hiába hangzott el a bocsánat, ha a viselkedés nem azt tükrözi. A megcsalt félnek több idő szükséges a feldolgozáshoz; viszont aki félrelépett, szeretné minél gyorsabban a háta mögött hagyni a múltat. Türelmesnek kell lenni egymáshoz, mégha nehéz is!

A megcsalás mindig az őszintétlenségből fakad. Könnyebb megelőzni, mint a romokat újjáépíteni! Vég nélkül lehetne írni arról, mi a teendő ilyen esetben, ám a döntést, a –  "hogyantovábbot" – mindig magunknak kell meghatároznunk.

Kapcsolódó anyagok: 

$$68$$

$$729$$

$$1079$$