Hajunknak, mint testünk minden egyes szőrszálának, régen fontos szerepe volt, hiszen egyrészt a fejbőrön lévő rengeteg verejtékmirigy által benedvesített haj hűsíti a koponyát, de egyben az UV- sugaraktól, és a leégés ellen is véd. Ma már inkább szimbolikus és esztétikai szerepe van, persze a leégéstől még mindig megóv minket.

Egyiptomi hajviselet

Szexuális tartalommal bír, a szépségideál fontos része a hosszú, csillogó haj a nők esetében, illetve a dús, sörényszerű haj a férfiakat tekintve. Az ókorban rengeteg népnél ez a hatalom és az erő jelképe volt, a vezetők gyakran hordtak hatalmas parókákat, de a paróka később is fontos szerepet töltött be, gondoljunk csak a franciákra.

Az őskeresztények úgy vélték, hogy ha egy férfinek hosszú haja van az egyenlő a szégyennel, míg egy nőtől elvárták, hogy megnövessze loboncát.

Több magyar népi hajviselet: klikkelj a képre 

A parasztság körében egészen a XX. század közepéig dívott, hogy csak a leányok járhattak hajadonfőtt, amíg eladósorban voltak. Erre utal a hajadon szavunk is. Amint asszony lett valakiből kontyban kellett hordania a haját és nem járhatott hajadonfőtt még otthon sem. Lefekvéskor a főkötőt vették le utoljára, és reggel azt vették fel először. A konty helye a tájanként, de olykor a hölgy korával változott. Sokfelé az idősödő nők egyre mélyebbre tűzték.

Nagyon sokáig a lányok haját nem vágták, hanem növesztették, körülbelül kétéves koruktól egy vagy két copfba kötötték nekik. Ha egy nőnek lenyírták a haját, az hatalmas szégyennek számított, általában boszorkánysággal vádolt, vagy házasságtörő nőket büntettek így.

Ázsiai különleges frizura 

Ami a férfiakat illeti, a honfoglalás korában a tarfej volt a divat. Az István ellen lázadó Vata fejének kopaszra borotválásával mutatta keresztényellenességét. Később próbálták felvenni a keresztény divatot, de a folyamatos keleti hatás minduntalan visszahozta a borotvált fej népszerűségét, mely végül a XVIII. századtól kezdett teljesen eltűnni, a XX. században már csak a világtól elzárt moldvai csángó férfiakon volt látható.

Míg a kopaszság hol divatosnak számított, hol nem, addig a hosszú haj folyamatosan nagyon közkedvelt volt. A férfias munkákat hátráltatták a kóbor tincsek, így általában szíjjal hátrafogták, vagy befonták.

A reformkor idején terjedt el a városokban a körhaj, melynek számtalan egyéb neve is volt, mint például fazékban nyírott haj, kerekített vagy bundás haj. Nagyon gyakran úgy állították elő, hogy egy fazekat tettek a delikvens fejére és körbenyírták. A XIX. századra már csak az alföldi pásztorok hordták.

Kabos Gyula a tipikus oldalt elválasztott, lesimított hajjal 

A XIX. században a városi tisztviselők között divatossá vált az angolosan felnyírt, baloldalon elválasztott rövid frizura. Vidéken, falvakban, ahol a városi „németekben” csak a szabadságharc elnyomóit látták, csupán a kiegyezés utáni időkben, illetve a XX. századra vált általánossá ez a viselet. Ám ekkortájt a városi férfiak zöme már hátrafésülve horda haját, amilyet a század első negyedében játszódó gengszterfilmekben is látni.

Aztán jött a hippi korszak, melynek egyik védjegye a hosszú, loboncos, olykor ápolatlan haj volt.

Manapság már szinte követhetetlen, hogy melyik hajviselet mit jelent, persze vannak egyértelmű irányzatok, mint a punkok, vagy az emosok, de skinhead – bőrfejű, vagyis kopasz – is egyértelmű utalás volt sokáig. Mostanság azonban ismét divatos és férfias a nagyon rövidre vágott, vagy teljesen leborotvált haj, a lázadó tiniktől kezdve a gyárigazgatókig bárki „viselheti”. Nem csak divatos, hasznos is: a kezdődő kopaszságot így is lehet álcázni.

A nőknél a hajdivat szinte évszakonként változik, rövid-hosszú, laza vagy szigorúan vágott, szőke, fekete, vörös, vagy kék – bármilyen lehet. Az elvárás csak az, hogy szép és ápolt legyen – és fejezze ki gazdája egyéniségét.