Halad, rohan az idő… Halad, rohan az idő, messze száll, Egy fiú s egy lány áll a tópartnál. A Nap lenyugvóban, lassan eltűnik, Perzselő sugarak mindjárt elhűlnek. Ahogy a nappalt felváltja az éj, Úgy száll tova minden, mi szép. Szorító kezek a semmibe vesznek, Szerelmes szívek rég összetörtek. Halad, rohan az idő, messze száll, Elfújja a szél, mit hozott a nyár. Mi kedves volt, most könnyeket fakaszt, Hideg a tél, messze még a tavasz. Fiatal rügyek, fütyörésző madarak! Hol jártok? Merre haladjak? Selymes szellő érinti arcom, Súgja, vívjam tovább a harcom. Halad, rohan az idő, messze száll, Az út hamar céltalanná vált. Magas hegyek, sűrű erdők zápora, El se látni a messzi távolba. Hova vezet ez a sok küzdelem?! Nyerhetek valamikor is ez ügyben? Jön majd a herceg, a dalia? S lehetek az ő hercegnője valaha?