Nyilván egyfelől azért, mert nincsenek az élet nehézségei ellen kellően felvértezve, másrészről pedig a rendszerváltást követő „szabad” drogbeáramlás óta tranzitországból célországgá váltunk, így a droglobbi zöld utat kapott értékválságában és szeretethiányban szenvedő fiataljaink felé.   Gyakoriak a csonka családok, illetve a magasabb életszínvonalért küzdő teljes, de mégis szétesett, állandó időhiánnyal küszködő családok, ahol a gyerekeknek nem adatik meg a hovatartozás élménye, drogcsoportokhoz csapódnak, ahol mégis valamiféle megértést, szeretetet, de legalább elfogadást és főként kémiai boldogságot kapnak. Jobb hozzájuk tartozni, mint a légüres térben szorongani egyedül a világban. A szülők meg csak dolgoznak, dolgoznak, és nem tűnik fel nekik, hogy a gyereknek problémái vannak, mert beszélgetni már fáradtak, így hiába a több pénz, a jobb lehetőségek, az új generáció rideg tartásban, koszton és kvártélyon nő fel, élettapasztalat és szeretet helyen.

Ilyen és hasonló helyzetekben felnőve, könnyen lesz valakiből harminc éves korára kemény drogos. Általában a marihuána a kapudrog, a „kedvcsináló”. Ennek tudatos félrevezető hatása van, azt a filozófiát hirdeti, hogy a világ rossz, érték nélküli, tele van hazugsággal és szenvedéssel, de van megoldás, a boldogság eléréséhez megvannak a speciális növények, szerek. A befogadó csoport számára pedig fontos az új csatlakozó, hiszen saját életformájukat látják igazolva az új tagokban.

Az ilyen csoportok körül megjelennek a rendszeres dealerek és pusherek. A dealerek azok, akik csak árulják a drogot, tisztában vannak pusztító hatásával, és eszük ágában sincs használni. A pusherek már el kezdtek drogozni, de nincs pénzük az anyag megvásárlására, azonban már fellép náluk a hiányállapot és szenvednek tőle. Ők új fogyasztókat építenek be, és ennek fejében kapják a saját anyagrészüket. Kemény világ ez, aki egyszer belecsöppent, nagyon nehezen tud kiszállni belőle, hiszen a dealernek az az érdeke, hogy minél többen, minél többet fogyasszanak, és ő egyre gazdagabb legyen.

Gyakran eladósodnak a fogyasztók és a pusherek, antiszociálissá válnak, vagy életveszélyesen megfenyegetik őket az adósságuk miatt, ami folyton kamatozik, és csekély tartozásból milliók lesznek. Nem ritkák a véletlen balesetek, amik túladagolásból, az anyag túlzott töménységéből, vagy mérgező adalékanyagok hozzáadásából származik.

A marihuána, a fű, a joint úgynevezett könnyű drognak van kikiáltva. Azonban már a THC (tetrahidrocannabinoid – marihuana) napi többszöri fogyasztás is fizikai függőséget okoz, mert az opiát receptorhoz kötődik, ami köztudottan a heroin kötőhelye az agyban. Gyakoriak a fűszívás következtében kialakuló mentális tünetek és betegségek, üldözési mánia, depresszió, szorongás, pánik, fóbia, borderline és egyéb személyiségzavarok is, amit a használók nem kapcsolnak feltétlenül a fogyasztáshoz.

Egyszeri marihuana fogyasztás persze nem vezet ilyen károsodáshoz, de a megkezdett út folytatása a problémás fiataloknál különösen valószínű, mert a jövőképük bizonytalan, pszichés ellenálló képességük csekély. Alterált tudatállapotban, rossz társaságban egyébként is bármi megtörténhet. „Haverok” belecsöppentenek valamit az italba, rábeszélik a kezdőt, hogy csak akkor egyszer próbáljon ki mást is stb. A dealerek gondoskodnak a különböző drogfajták átvezető beetetéséről, és az ember könnyen azon veszi észre magát, hogy már mást is kipróbált.

A drogliberalizáció támogatói mindig az emberi szabadságjogokat emlegetik. A hétvége szomorú eseményei is mutatják, hogy a drogfogyasztás összefüggésbe sem hozható a szabadsággal. A drogosok rabokká válnak, egy anyag rabjaivá, aminek már csak beszerzésére, elfogyasztására jut idejük, energiájuk és igényük, ha pedig valaki időben nem érkezik a segítségükre, a rabtartó végez velük.