A könyvek, füzetek bekötéséhez a leghálásabb módszer, a több méretben kapható nejlonborítás, amit csak a két szélén lévő ragasztócsíkkal kell a könyv belső borítójára simítani, majd alul méretre vágni. Kár csomagolópapírral eltüntetni a színes borítókat, mert a gyerek így könnyen felismeri a matek vagy a természetismeret könyv fedelét. Aki bátor, megpróbálhatja öntapadó fóliával beborítani a könyveket, de nagyon hosszadalmas, és a keletkező kisebb-nagyobb buborékokkal meggyűlhet a bajunk, ráadásul nem olcsó megoldás.

Érdemes azért egy tekercset megvenni, mert a gyakran használt órarend, mérőszalag, olvasó és betűkártyák és táblázatok kibírják év végéig, ha áttetsző műanyag bevonatot kapnak.

A hatalmas füzetválasztéknak csak pénztárcánk vastagsága szabhat határt, ám mégsem érdemes megvenni a legolcsóbbat, mert ezek nagyon vékonyak, két radírozást nehezen bírnak ki a lapok, emellett hamar betelnek. Vegyünk minden tantárgyhoz más fedelű irkát, ezzel is gyerekünk dolgát könnyítjük meg. Felső tagozatban a szótárak és nyelvi füzetek több évet is megélhetnek, nem kell minden évben újat kezdeni, ha kellően soklapú, strapabíróbb fajtát választunk. Nagy segítség, amikor vissza lehet lapozni egy-egy szabályhoz. A füzetcímkén is spórolhatunk, ha alkoholos filcet használunk.

Ha gyerekünk túl jutott barbis vagy pókemberes korszakán, már nem ragaszkodik a „színes-szagos” tolltartó csodákhoz. Ekkor már elég egy-két toll, töltő és színes ceruza. Vágjuk le egy kinőtt farmer szárát tizenöt centire az aljától, (a megmaradt naci máris divatos halásznadrággá változott) és mivel két oldala már varrott, mindössze annyi dolgunk van, hogy a szegett oldalába cippzárat varrjunk, a másik végét pedig csak egyszerűen összevarrjuk. Varrógép nélkül is fél órás munka. Évekig bírja a gyűrődést a tömött táskában.

A tolltartóba való eszközökkel nem érdemes spórolni. A keletről érkező vízfestékkel, kemény belsejű színes ceruzákkal nem öröm a rajzolás. Inkább kisebb készletet vegyünk, de jó minőségűt. A radírok, grafitceruzák esetében nincs nagy különbség. Alsó tagozatban a tanító nénik nagy része rajzdobozt kér, mindenféle kellékkel. Egy színes cipős doboz tökéletes erre a célra, de ha nem sajnáljuk műanyag tároló dobozra a pénzt, negyedik osztályig is kibírja, csak évente néhányszor kell kimosni.

A leckét rendszeresen elfelejtő csemeténket meglephetjük egy személyre szóló leckefüzettel. Az alap egy készen kapható leckefüzet legyen, amelyet bármelyik papírboltban megvehetünk, aztán – hogy kedve szottyanjon a házi feladat és egyéb fontos teendők feljegyzéséhez – vidám színes filctollakkal írjuk a napokhoz a dátumokat, és minden jeles eseményt, születésnapokat, szüneteket.

Vegyünk egy műanyag boríték formájú irattartót, amibe a nebuló beleteheti kiosztott röpdolgozatait, papírra írt jegyzetét, ami még fontos lehet. Így nem lógnak ki alul felül a fecnik minden könyvéből. Alsósoknál is hasznos, hiszen rengetegszer dolgoznak külön lapra az órákon.

Csak nagyon gondos mamáknak tanácsolható, hogy tegyék el a nagyobb gyerekek könyveit a kisebbeknek. A takarékossági és a környezetvédelmi előnyökért cserébe akár évekig tárolni kell a tankönyveket, és minden évben átnézni, mi az, ami majd használható. Ez azért nehéz, mert előző tanév végén már kérik a megrendelendő könyvek listáját a tanároktól és a szülőktől. Ha mégis újat veszünk, a régieket vigyük be az iskolai könyvtárba, vagy adjuk a nehezebben élő családoknak