Dédanyám mondta az unokájának – anyámnak –, amikor válni készültek apámmal: hidd el lányom, mindig csak rosszabb jön... „Soha többé nem megyek férjhez” – vágta rá dacosan az én gyönyörű, élettel teli mamám. És be is tartotta hirtelen elhatározását. Sem ő, sem apám nem házasodott újra.

Ez csak egyik út. Sokan vannak, akik rossz tapasztalataikat a szőnyeg alá seperve újra igennel felelnek a „drága bulin”. Egy részüknek sikerül levonni a keserű következtetéseket, és tanulnak a saját hibáikból, tudatosabban, érettebb fejjel vágnak bele ismét. Ákos tizenöt év után vált el, most, a második házasságában boldogabb, mint valaha. Ölében az egy éves Zsófival, mesélni kezd: „Az első feleségem rendmániás volt. Mártír arccal fésülte hétvégenként a szőnyeg rojtjait. Hiába vittem volna kirándulni a motoromon, vagy társaságba, az én szépséges nőm inkább a frizurájára, vagy a vízkőoldásra  szentelte a szombat délutánt. Egyre nehezebben viseltem a savanyú ábrázatát, és elkezdtem egyedül programokat szervezni. Persze ettől még rohamosabban csúsztunk lefelé. A válásom után egy évvel ismertem meg Krisztát. Kócos göndör haját nem féltette a bukósisaktól. Nem csinált ügyet semmiből, rugalmas volt, vidám és mosolygós. Néhány hónap múlva összeköltöztünk. Akkor jöttem rá, mi volt a baj az első házasságommal... Amikor megfogant a lányunk, egy percet sem gondolkodtam: elvittem Krisztát Rómába, és megkértem a kezét. Nem bántam meg, hogy újra megpróbáltam, boldog vagyok vele.”

Ákossal ellentétben azonban sokan a második házasságban is elkövetik ugyanazokat a hibákat, nem tanulnak belőlük, mert rá sem jönnek, az első válást követően, hogy vajon hol is rontották el...   Adrienn a harmadik házasságából próbált kilábalni, amikor a pszichológus végre ráébresztette: mi volt a baj. „A három házasságom gyors egymásutánban zajlott. Alig léptem ki az egyikből, máris fejest ugrottam a másikba. Vittem magammal a sérelmeimet, a rossz beidegződéseket, és tudat alatt mindig ugyan azt a típusú férfit választottam. Még külsőre is hasonlítottak egymásra mindhárman. Nagy mackós pasik voltak, felnőni képtelen kisfiús lélekkel. Nem tudtam „gyönge nőnek” érezni magam mellettük. Eszembe sem jutott, hogy ezt a típust nem nekem találták ki. Három házasság két gyerekkel, de most már tudom, mire vágyom, és ha negyedszer is férjhez megyek, az már az utolsó lesz. És legalább azt tudom, milyen típust nem(!) szeretnék férjemnek...

A statisztikák szomorú adatai – miszerint minden második házasság válással végződik –, nem tesznek különbséget, hogy hányadik frigyről van szó. A legújabb felmérések szerint azonban az első házasságoknak csak negyven százaléka, míg a másodiknak viszont a fele ér szomorú véget. A harmadszorra köttetett kapcsolatoknak pedig csupán az egynegyede tart a sírig. Tehát aki a válás után új házasság lehetőségét dédelgeti, annak számolnia kell azzal, hogy a boldog és tartós nász esélye csökken. És ne feledjük azt sem, hogy a másodszorra sem könnyebb, sőt a hozott gyerekek,  a hátrahagyott „ex-ek” csak plusz akadályokat görgetnek az idill útjába. Tapasztalat birtokában, optimistán, persze számtalan pár házassága sokkal boldogabb, mint az előző volt, de karba tett kézzel hátradőlni sohasem szabad!

Kapcsolódó anyagok:

$$995$$

$$559$$