A műsor 1999-es indulása óta szinte töretlen népszerűségnek örvend, 2001-ben a Kamera Hungária  közönségdíját is megkapta a "A legkedveltebb televíziós műsor" kategóriában, a kezdetekhez képest azonban sokat változott. ..

A Heti Hetes című produkció a maga közel másfél milliós nézettségével a csatorna egyik legnépszerűbb műsora. A műsor egy görbe tükör, amely torzít, karikaturizál, de megnevettet. A megszokott díszlet, az állandó, folyamatos jó hangulat a műsor sajátja, mivel a szereplők, valamennyi résztvevő saját magát is adja. Így a műsor hatása kissé olyan, mintha élesben, élő adásban zajlana.

A szereplőgárda adásonként változhat, nagyjából mégis azonos körben folyik az eszmecsere. Bár az állandó tagok nem osztottak egymásra semmilyen szerepet, az évek során alkatukból, jellemző reakcióikból mégis kialakultak bizonyos skatulyák. Verebesre jellemző, hogy orrhangján úgy általában az egész magyar politikai életet kritizálja, Bajor az apolitikus „jópofa”, a profi proli megtestesítője, Hernádi az ál-tájékozatlan, Farkasházy a kormány bizonyítványát magyarázó ál-elfogulatlan, Havas, a magával elégedett jól értesült érdekember, Gálvölgyi az apolitikus „vérbeli” komikus, aki a jobboldali politikusokon köszörüli a nyelvét.

A hírmennyiség, a felolvasott hírek száma adásonként átlagosan 11-20. Ehhez időközben spontán módon újabb hírek is generálódnak a beszélgetésből. Az előforduló “apolitikus” hírek, amelyekből politikai színezetűek keletkeznek, döntően a műsor indulásától kezdve, az (jelenlegi) ellenzék számára kedvezőtlenek. A műsor így kissé kiegyensúlyozatlan, hiányzik az ellenzéki oldalt képviselő állandó szereplő. Ez még amikor minden poén valóban nevetésre késztetett, és jellemző volt a műsorra, hogy intelligens emberek intelligens szórakoztatást nyújtanak, akkor is gyenge pontja volt a produkciónak, hiszen ha nem politikai semlegességet tükröz, olyan, mintha egyszerűen a kormány propagandaműsora lenne, bár meg kell hagyni, előfordul, hogy a bal oldalt is keményen bírálják. Ez azonban csak még jobban az ő malmukra hajtaja a vízet, mert azt sugallja, nekik is vannak hibáik, ők is csak emberek, de még mindig mérföldkövekkel jobbak a másik oldalnál. A színvonal az idők során pedig vesztett a korábbiból.

Újabban egyre inkább igénytelenné válik, sőt, gyakran megbotránkoztató. Vajon miért szükséges egy Jászai Mari-díjas, Kossuth- díjas, és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével rendelkező színművésznek nyomdafestéket nem tűrő módon beszélnie milliók szeme előtt és füle hallatára? Manapság ez a stílus szükséges az eladhatósághoz? Már csak olyan nézőket lehet a műsorhoz toborozni, akik az obszcén hangot a közönséges megfogalmazást preferálják? Vagy az ily módon közvetített tények emészthetőbbé válnak a társadalom azon tagjai számára, akik saját gondolataikat és szavaikat akarják visszahallani a televízióból? Kérdés, hogy ezt az igényt feltétlenül ki kell-e szolgálni egy igényesnek indult szórakoztató, politikai műsornak? Úgy látszik, a Duna parti duma parti után, most kapjuk a feketelevest…

Kapcsolódó cikkek:

$$3139$$

$$3230$$