Az amerikai és angol filmekből, történetekből pontosan tudhatjuk, hogy a Santa Claus a kéményen keresztül bújik be, és egyenesen a kandallón át mászik be a lakásba. Ez logikus, bár elnézve azt a vékony kis kéménylukat és a pocakos apókát…? De ez legyen az angolszász gyermekek problémája. Az enyém az, hogy mi egy lakótelep második emeletén laktunk, és a távfűtés nem teszi lehetővé, hogy azon becsusszanjon a Mikulás. Az ajtó zárva van, az ablak szintúgy – ráadásul hogyan repülne fel a másodikra?

Mint minden gyerek igyekeztem minél tovább ébren maradni, hogy meglessem, és végre megoldjam a rejtélyt. Aztán elaludtam, és reggelre ott volt a csizmában a csoki. Később persze világossá vált minden, s kiderült, hogy egy nagy humbug az egész, de szerencsére addigra már fontosabb volt az, mi lapul a cipőben, mint az, hogy ki teszi bele. Pláne, hogy anyuékkal könnyebben szót lehetett érteni – vagyis lehetett közölni, mire vágyom –, mint egy láthatatlan bácsival.

De mind a mai napig nem megy ki a fejemből ez a kérdés, és lehet engem ezért kinevetni, de még mindig, minden december elején megpróbálom kitalálni, hogyan jön be a Mikulás a lakásunkba. Amolyan reflex-szerű gondolat ez, évről évre elmélázok rajta, majd bosszankodva igyekszem elfelejteni.

Persze, amióta gyerekek is vannak, azóta már van némi értelme a töprengésemnek, hiszen valamit kellene nekik mondani. Most a hatodikon lakunk, s a helyzet hasonlít gyerekkorom szituációjára: se kandalló, se nyitott ablak…

Az első években még nem égető a kérdés megválaszolása: nem értik mi az a Mikulás, mi az a cipő, és egyáltalán, mi ez a felhajtás. Később sincsen még kis agyacskájuk felkészülve egy bonyolult ok-okozati összefüggés feltérképezése, ha a mamai azt mondja, hogy a Mikulás beleteszi éjszaka a csokit, akkor az úgy is van.

5-6 éves korban azonban már jönnek a kérdések. Nézzük, mit is mondhatunk:

- A Mikulás repülő szánon érkezik, és ki tudja nyitni kívülről az ablakot. - A Mikulás be tud nyúlni az üvegen keresztül. - A Mikulás kinyitja az ajtót, és ott jön be. - A Mikulás láthatatlan, ha akarja, és be tud csusszanni a falon keresztül.

Ha a gyerek beveszi a dumánkat, akkor minden rendben van, sikerült a kérdések özönét megelőzni. Két probléma van csupán. Egyrészt, hogy nem annyira buták gyermekeink, mint mi azt sokszor gondoljuk, s előfordul, hogy a nagyinak titokban megsúgja az unoka, hogy ő tudja, hogy nincs is Mikulás, de ezt az anyuéknak ne mondjuk meg, mert ők még hisznek ebben a butaságban.

A másik már egy komolyabb veszély, bár szerencsére ez kevesebb gyereket érint. Ugyanis a legtöbb kölyök imádja a Mikulást, de vannak szorongóbb természetű gyermekek is, akiket a bizonytalanság még több szorongással tölt el. Vagy lehet, hogy volt valami traumatikus élményük kisebb korukban a Mikulással kapcsolatban, például az utcán egy beöltözött ember felkapta őket pajkosan, mire ők pánikba estek. Számukra az a lehetőség, hogy éjszaka egy idegen járhat a lakásban, igen fenyegető lehet. Mielőtt kitalálunk egy mesét, gondolkozzunk el azon, hogy nem érzi-e ezt fenyegetésnek a gyermek – bár valóban, sok ezer gyerekből talán egy-kettő gondolkodik így.

De azt hiszem, a legjobb megoldás az – feltéve, hogy a gyerek nem félős természetű –, amit a papám is mondott nekem: Nem tudom, kicsikém, hogy jön be, de bejön, és kész. Örülj neki!

Karácsonyról és a Mikulásról további cikkeket olvashatsz a karacsony.hu oldalon!