Bocsássunk meg mindenkinek, most és mindörökre. Ezen túl bocsássunk meg azonnal, ott a helyszínen, annak, akiről azt hisszük, hogy fenyegetni akar. Ne ítéljünk el, és ne ítéljünk meg másokat, ez csak egy rossz szokás, könnyű róla leszokni. Ne kutassuk a felesleges izgalmakat.

Éljünk az itt és mostban, a jelen pillanatban. Engedjük el a múltat, fogadjuk el, hogy elmúlt, és ne foglalkozzunk a jövő képzeletbeli problémáival. Ha sikerül, el fog múlni a félelmünk is.

Adni és kapni ugyanazt jelenti. Ha adunk másoknak, és segítünk másokon, cserébe szeretetet és más jó dolgokat kapunk. Szeressünk mindenkit, önmagunkat is. Ne kívánjuk, hogy mások megváltozzanak körülöttünk, mert nem fognak. (A gyermekeket természetesen nevelni és irányítani kell, de őket sem tudjuk megváltoztatni.)

Ha magasabb öntudati szintre kerültünk, akkor már nem fogunk tudni felháborodni, mérgelődni. Ha csak pozitívan igyekszünk gondolkodni, akkor mások semmilyen tette vagy szava sem fog már felháborítani bennünket. Szemléljük a másik embert felháborodás nélkül, főleg akkor, ha valami nem tetszik benne nekünk. Ne várjuk, hogy minden tettünkért jutalmat nyerünk. Segítsünk szívesen másoknak anélkül, hogy bármilyen viszonzásra számítanánk, akár csak egy köszönöm erejéig is, vagy inkább ne segítsünk.

Maradjunk szívesen ismeretlenek. Keressük mindennapjainkban a bőséget, és igyekezzük elkerülni a hiány és szűkösség keresését. Nézzünk körbe, mi hiányzik ezen a napon ahhoz, hogy a jelen pillanatot élvezzük? Legyünk a szeretet és a vidámság milliomosai, és ebből bőségesen oszthatunk másoknak is. Ennek eredményeképpen megtanulhatunk nem állandóan vágyakozni valamire, hanem értékelni fogjuk az azonnali elégedettséget.

Ismerjük fel a birtoklás fogalmát. A körülményeink megváltozhatnak, és lehetséges, hogy ami most a mienk, nem lesz mindig az. Ezeket a dolgokat használatra kaptuk, egy bizonyos időre. Igyekezzünk elérni, hogy ne legyen veszteségérzetünk, ha meg kell válnunk tőlük, de ez ne azt jelentse, hogy minden tárgyunkat elajándékozzuk, vagy felelőtlen embereknek pénzt adjunk vagy kölcsönözzünk. Ne engedjük, hogy negatív érzések irányítsák életünket, és negatív érzelmek határozzák meg választásainkat. Csak akkor hozzunk döntéseket, és csak akkor cselekedjünk, ha teljesen nyugodtak vagyunk, és el tudunk lazulni. Igyekezzünk mindig nyíltak és őszinték lenni. Ha lennének negatív érzelmeink, azokat ne nyomjuk el, ne fojtsuk el, de ne is öntsük másokra. Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz vagy mások nyereségéhez, eredményeihez. Ne tekintsünk állandóan vissza, mindig maradjunk a jelenben.    Ha mindenki más nyer, mi is csak nyerhetünk, csak a magunk érdemeivel, ne versengjünk másokkal. Legyünk rugalmasak, amit nem tudunk megváltoztatni,  az megváltoztathatatlan, fogadjuk el, vagy alkalmazkodjunk hozzá.

Ne másokat hibáztassunk azért, ami most történik velünk. Lehetőleg töröljük a szótárunkból az alábbi kifejezéseket: kell, kellene, talán, lehet, lehetne, próbálni, jó vagy rossz, igaz vagy hamis. Egyedül lenni, vagy pár nélkül élni nem ugyanaz, mint magányosnak lenni. Akkor vagyunk magányosak, ha úgy érezzük, hogy senkinek sincs ránk szüksége. Legyünk hálásak akkor, ha civakodásoktól mentes a magánéletünk, hiszen erre mások csak vágyakoznak. Ne bosszankodjunk, ha valami nem sikerül. Mindennek csak annyi a jelentősége, amennyit saját döntésünk alapján adunk neki.