A férfiak, ki tudja, mióta folytatnak tudományos és kevésbé tudományos kutatásokat, arról hogyan válik a szerelmes menyasszonyból rettegett sárkány. Az elsárkányosodás folyamatát pszichológusok is vizsgálják, bár ők ezt személyiségváltozásnak nevezik. Személyiségváltozás nem azt jelenti, hogy angyalból varázsütésre ördöggé változunk, teljesen megváltoztatva addigi énünket, hanem azt, hogy a személyiség jegyek más, addig háttérbe szorított csoportja napvilágra kerül. Rossz hír, de a „sárkánypikkely” ott lapul valamennyi hófehér esküvői csodaruha alatt. Ja kérem! – mondhatja most az erősebb nem, s kezét –lábát törve már menekül is a gonosz varázslat elől.

Csakhogy! Nincs házisárkány, ház, akarom mondani házasság, illetve család, férj, élettárs nélkül. Mint minden genetikai betegség, a sárkányosodás is csak akkor alakul ki, ha a bennünk élő hajlamhoz a környezeti hatások is hozzáadódnak. Hogy mik ezek? Az ezredszerre is felhajtva maradt vécéülőke, a fotel mellé dobott koszos zokni, az évek óta javításra váró ajtókilincs, a fűnyíró után zokogó kert, az asztalon hagyott vacsoramaradék, a kisajátított távkapcsoló… és ki-ki sorolja ide saját párja bűneit. Apróságokat, amelyek mégis az őrületbe kergetnek, s folyamatos zsörtölődésre kényszerítenek bennünket. A helyzetet tovább ronthatják a gyerekek, akik nemcsak visszatükrözik, de fel is erősítik apjuk  nemszeretem dolgait. Szakemberek szerint az elsárkányosodás tulajdonképpen a gyerek megszületésével veszi kezdetét. A legtöbb kismama ekkor döbben rá, hogy az egyenjogúság csak naív álom, észbe sem kap, de már is ott találja magát egyedül a gyereknevelés és a háztartás összes problémájával. Fáradtság, fásultság, elégedetlenség lesz rajta úrrá, s ha kívülről nem jön segítség, eljuthat addig a pontig, hogy idegesíteni fogja még az is, amit addig kifejezetten szeretett a párjában.

A házisárkány tehát nem más, mint elégedetlen, kielégítetlen asszonyka. Azokban a kapcsolatokban ugyanis, ahol megvan a gyengédség, és jól működik a szex, a legritkább esetben találni tüzet okádó szörnyeket. Akit nap mint nap biztosítanak arról, hogy vonzó nő, hogy szeretik és megbecsülik, az bosszankodni fog ugyan a nappali szőnyegébe taposott morzsák miatt, de nem kezd ádáz küzdelembe sem a családtagjaival, sem a szőnyegszálak között megbúvó baktérium-hadsereggel. Nem üvöltözik a gyerekkel a rendetlenség miatt, s az asztali illetlenségek hallatán sem borítja férje nyakába a levest, csak legyint, esetleg kedvesen megdorgálja, és felülemelkedik a helyzeten.  A hősszerelmes férfi persze nem elég, nekünk is oda kell figyelni, hogy ne húzzuk fel magunkat minden apró-cseprő ügy miatt, és fogadjuk el, hogy sem a gyerekünk, sem a férjünk nem tökéletes. Engedjük, hogy kényeztessenek, csak mert épp dühösek vagyunk, ne rázzuk le magunkról az ölelő karokat. Ha sérelem ért, ne zárjuk magunkba, mert minél mélyebbre hagyjuk befúródni a tüskéket, annál biztosabb, hogy egyszer elérik a „sárkánybőrünket”, és észre sem vesszük a házisárkány máris nálunk terem.