Kárpátok Te ki hegyeiddel véded szent hazánkat Oly büszkén feszítesz hófedte csúcsaiddal Mintha nem is évezredek, csak reggel óta Állnál ott őrzőn bérceiddel hazánk felett. Árpád nézett egykor veled farkasszemet, S te hazánkat, azóta is óvod védelmezed Mint csecsszopó gyermeket anyja öle Bérceid úgy ölelik e megszentelt földet. Annyi vész, s baj között, mi reánk köszöntött Hazánk fölött a te havas bérced őrködött Szelíd lejtőid, szivárványt tükröznek Vad sziklás hegyeid ellenséget elűznek.