Némely nép hét 30 napos hónap mellé csakis öt 29 napos hónapot véve, az összeget 355 napra teszi. Az évszakok úgy az egyik, mint a másik esetben évenként 10 vagy 11 nappal mozdulnak el, és ennél fogva egy nemzedék alatt végig járják a naptár valamennyi hónapját. Ez tulajdonképpen nem is esztendő, hanem csak egyszerű sorozata a Hold változásainak.

A valóságban 12 szidónikus Holdkeringés 354,367 napot tesz ki. Ebből következik, hogy 354 nap kevés, 355 nap pedig sok. Az arabok, akiknek jelenleg a legtökéletesebb holdjárású naptáruk van, a közönséges esztendőt 354 nappal számolják, azután pedig minden 30 évben 11 szer megtoldják a 29 napos hónapok egyikét egy-egy nappal, ami 360 Holdváltozásnál 10, 631 napot tesz ki. Ezen a módon a naptárukat összeegyeztetik a Holddal, mert a hibák csak 25 évszázad után szaporodnak fel egy egész napra.  

A peruiaknak is volt többé-kevésbé szabályos holdjárású naptáruk. Az egymás után következő tizenkét holdváltozásnak külön-külön neve volt, de a napoknak nem volt nevük. Tudták ugyan, hogy ez a periódus sokkal rövidebb, minthogy az évszakokkal lépést tarthatna, azonban tájékozódás kedvéért megelégedtek a napfordulatok feljegyzésével. Ekkor azt tapasztalták, hogy a 12. holdváltozás után 11 nap hiányzik. Ezekkel a megfigyelésekkel, pótló és összehasonlító úton, megkapták a Nap periódusait, melyeket évtizedekbe, évszázadokba, és évezredekbe foglaltak össze, és így nevezték el őket a kapakhüatá-nak, vagy nagy évnek, vagy intip-hüatan-nak, a Nap esztendejének, vagy nagy Napévnek.   Kapcsolódó anyagok:

$$1414$$