Ahogy a kőszoborban a művészet mellett egy kicsit évszázados, szinte halhatatlan jellegét is csodáljuk, a jégszobornak pont múlandósága, pillanatművészet volta ad még különlegesebb hangulatot, extra méltóságot. A jégszobrászok alkotásai olyanok, mint mi emberek, behatárolt idő szabatott nekik...

A jégszobrászat több évszázados múltra tekinthet vissza, Michelangelo is készített már tanulmányokat jégből. Legjobban a távol-keleti országokban terjedt el a kultúra, évről évre az északkelet-kínai Harbin városában rendezik meg a nemzetközi hó és jégfesztivált, de nagy divatja van az Amerikai Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is. A Fülöp-szigeteken a jégművészetnek hagyománya van, nem véletlenül a Filippínó szobrászok a legfoglalkoztatottabbak az egész világon.

A jégszobrászok motorfűrésszel, láncfűrésszel, vésőkkel faragják le a felesleget a hatalmas, vagy kisebb jégtömbökről, hogy kristálytiszta, átlátszó szobrokat kreáljanak belőlük.  Ezen kívül vasalóval olvasztják le a fölösleget a jégtömbökből, így csalogatva elő az alkotásokat.  A szobrok élettartama, élvezhető szépsége nagyságuktól függ, de szobahőmérsékleten körülbelül 5-6 óra. A jeget színezni is lehet, de akár színes megvilágításba is lehet helyezni a szobrot. Mégis, talán a fehér fény illik e tünékeny szépséghez leginkább. Némely szobrot üregesre készítik, ezeknek gyakorlati haszna is van, tálalhatnak benne bólét, fagylaltot, gyümölcsöt, így még kívánatosabbá téve a frissítőket.

Híres magyar jégszobrászunk M. Tóth Zsolt a Szada és Neukirch-i testvérvárosok 2007-es találkozóját például azzal tette színesebbé, hogy egyetlen, 250kg-os kőtömbből faragott egy szoborkompozíciót, mely tartalmazta Bacchus szobrát, Neukirch város címerét és egy borcsúszdát, amin az egész este folyamán folyt a jól hűtött vörösbor. 

M. Tóth Zsolt és egyik munkája 

Debrecenben visszatérő program a Jégszobrász Bemutató, ahol tavaly egy Európában egyedülálló technika, a szimultán jégfaragással készültek el a művek Ennek lényege, hogy a jégszobrászok jégtömbről jégtömbre haladnak és mindannyian faragnak a szobrokon, így művészeti ötleteik összeadódnak, ezáltal is gazdagítva a jégszobrászat nagy tárházát.

A jégművészek egyébként nyáron sem tétlenkednek, ha meleg az idő, akkor jeges kamrákban készítik a szobrokat. Igazán azonban a tél az ő évszakuk, egyrészt mert tovább megmaradnak  műveik, másrészt mert akkor nézője is van az alkotás folyamatának. A téli tájon a jégszobrok úgy hatnak, mintha a Jégkirálynő kastélyparkjában sétálgatnánk, de nyáron  is van létjogosultsága, ahol nem a l’art pour l’art művészet érvényesül, hanem az alkalmazott művészet, a gasztronómiai kultúra színesebbé tétele a cél. Már az elképzelés is jótékony hűsítő hatással van ránk, ha egy forró kánikulai estén különleges jégkristályokból fogyaszthatjuk el frissítőinket.