Nagyon sokat beszélgettünk Ildivel a cheten telefonon, sokszor éjszakákon át, észre nem véve, hogy mennyi idő van már. A sok beszélgetés egyre közelebb hozott minket egymáshoz, kezdtünk megnyílni a másik felé, és napról napra jobban adtuk ki magunkat a másiknak. Mivel már hónapok óta tartottak a hosszas beszélgetéseink egyre sűrűbben szóba került, hogy jó volna megismerni egymást személyesen is. Nekem ez egy kicsit kínos volt, mert tudtam, hogy messze vagyunk lakunk egymástól, és egy utazás nekem nagyon költséges, mivel a családi kasszába ment a fizetésem nagy része.  Ám a szívemnek nem tudtam parancsolni, és nagyon akartam látni Ildit!

Eljött a hétvége buszra ültem és leutaztam hozzá. Leszálltam a buszról, és még a mai napig is a szemem előtt lebeg az a pillanat, kép ami akkor történt. Elindultunk rögtön egymás felé, egy szó nélkül felkaptam a karjaimba. Csókolózni és forogni kezdtünk. Nagyon szép közös hétvégét töltöttünk együtt, rengeteget nevettünk, jól éreztük magunkat. Hamar eltelt a hétvége és hétfőn reggel én hazautaztam. Jó volt az a tudat, hogy egy pár vagyunk, még akkor is, ha tudtam, hogy nehéz lesz, mert anyagilag nem fogom bírni az állandó utazgatást.

Ildi többször kérte, hogy menjek le ismét, aminek én nagy örömmel eleget is tettem volna, de mérlegelnem kellett, ha megyek, akkor a családomnak a megélhetését veszélyeztetem. Így mindig valami kibúvót kerestem, hogy miért nem megyek. Ő azért nem tudott jönni, mert neki ott volt 2 lánya, anyagilag ő is nagyon nehéz körülmények között élt, még rosszabbul, mint én édesanyámmal, ráadásul a kisebbik gyermeke sajnos sérült nem tudja magát ellátni.

Addig húztam-halasztottam mindig a találkozásokat, míg egy nap Ildi választás elé állított, hogy vagy lemegyek, vagy hagyjuk a francba az egészet, mert ő társra, boldogságra vágyik, és nem egy chetes kapcsolatra. Így a szívemre hallgatva ismételten lementem hozzá.

Nagyon rossz kedve volt, kérdeztem tőle mi baja? Elmondta, hogy nem tudja kifizetni a lakásnak a rezsijét meg a lakbért (önkormányzati lakás volt), és mivel egy ismerősének a közbenjárásával kapta meg a lakást, így nem maradhat el vele, mert akkor az utcára kerül a gyermekekkel. A szüleihez nem mehet, mert isznak, és olyan körülmények között élnek, hogy elvennék tőle a gyerekeket! Megkérdezte, ki e tudnám segíteni anyagilag? Mondtam neki, Ildi nálam nincs most 70 ezer forint, de 30 egynéhány ezret tudok adni hétfőn, hazautazom és szerzek még annyit, hogy meglegyen a 70 ezer.

Hétfőn hazautaztam, megszereztem a pénzt, és kedden reggel visszautaztam hozzá, és nála is ragadtam. Sajnos cserbenhagyva édesanyámékat, a családomat, és még csak nem is szóltam nekik. Édesanyám nagyon megneheztelt emiatt rám, és szóvá is tette, amit én nagyon félreértettem akkor, mert azt hittem, hogy csak a pénzem miatt volt hozzám ilyen. Kicsit kieresztettem a hangomat a telefonba, és nagyon csúnya szavakkal illettem, amiből egy hatalmas veszekedés kerekedett köztem és anyukám között, minek az lett a végeredménye, hogy azt mondta, maradjak ott, ahol vagyok, de ne forduljak hozzá segítségért, ha bajban leszek!

Így megszakadt a családommal minden kapcsolatom, ami valahol bántott, de a saját butaságomnak köszönhetően. Olyan harag maradt bennem, hogy az kerekedett bennem felül, és örültem az új családomnak! Az első hetekben nagyon szépen alakultak a dolgok köztem és Ildi között, jól megvoltunk, igaz nagyon nehéz anyagi körülmények között. Mivel nem volt munkám és pénzünk sem volt élelemre, eladtam a telefonom, amiért kaptam egy nagyobb összeget, és abból húztuk ki a hónapot.

Időközben egy chetes itteni vállalkozó ismerős felajánlotta, hogy mehetnék vele dolgozni, és nagyon jó bért adott. Volt munkám, és azt hittem, hogy már nem történhet semmi rossz, élhetünk boldogan az új családommal. Természetesen a chetett ugyanúgy folytattuk tovább mindketten. A nők szerint én jó pasi vagyok, és mindig is körül rajongtak a chetes szobákban. Természetesen ezáltal haragosokat is szereztem fiuk személyében. Ezekre én nem adtam, mert úgy könyveltem le, hogy csak bosszúból teszik, mert irigyek, féltékenyek.

Egyik este egy srác ugyanígy beszólogatott – akiről tudtam, hogy ők barátok a párommal –, hogy az Ildi egy büdös ..., és neki is megvolt, stb. stb. Én másnap elmondtam az Ildinek, hogy mi történt az este, de ő csak annyit reagált rá, hogy ez nem igaz, és biztos be volt rúgva ez a srác.

Elmentem dolgozni, és hittem a párom szavában. Estére nagyon belázasodtam, mire hazaértem és ágynak dőltem. Ildi mondta, hogy felutazik Budapestre a testvéréhez, mert még nem voltunk rendben anyagilag, és hogy ő kisegít minket. Reggel elutazott, én meg betegen az ágyban feküdtem. Késő este ért haza, és újságolta, hogy erre volt a tesójával, arra volt a tesójával, és azért ért haza későn.

Eltelt pár nap, mikor visszahallottam a cheten, hogy Ildi a hétvégén azzal a fiúval is találkozott, aki előtte egy pár nappal elhordta mindenek! Megkérdeztem tőle, mi igaz ebből, de ő tagadta. Én akkor már nem tudtam, mit higgyek, és mit nem. És hangot is adtam ezeknek, ami sűrű vitákat eredményezett. Természetesen a nagyobbik lányával mindig úgy állítottak be engem, hogy féltékeny vagyok, pedig nincs is rá okom. Ildinek a másik fiútestvére is ott lakott, ahol mi. Ildi mindig próbált óva inteni Zoliéktól különböző történetekkel, de mivel én őket nem ismertem, jóba maradtam velük. Egy alkalommal Zoliék megkértek, hogy segítsek nekik tapétázni, amire igent mondtam. Munka közbe beszélgetünk, és mi másról, mint a chetről. Elmondtam nekik, mi bánt engem, és ők finoman, burkoltan a tudtomra is adták, hogy van valóságalapja, és nem ártana, ha néha a körmére néznék Ildinek. Amit meg is tettem, és bár konkrét megcsaláson sosem kaptam, de voltak jelei a dolognak. Egy ilyen alkalommal elfajult a vitánk, és eljárt a kezem, lekevertem egy pofont neki. Napokig sírtam, hogy hova le nem süllyedtem, megütöttem egy nőt, mikor édesanyám világ életében arra tanított, hogy soha ne emeljek kezet egy nőre. Másnap leültünk, és megbeszéltük a dolgot, és úgy döntöttünk, hogy újra kezdjük tiszta lappal.

Ez egy-két hétig ment is, de én napról napra feszültebbé, gyanakvóbbá váltam, mert azt tapasztaltam, hogy Ildi az ígéreteiből semmit nem tart be! Ezért csináltam egy áll nicket, és elkezdtem üzengetni a páromnak! Addig-addig ment napokon keresztül az üzengetés, míg bele nem egyezett egy randiba! Nagyon ki voltam készülve idegileg, hiába dolgoztam és adtam haza rendesen a fizetésem, hiába igyekeztem a kedvükbe járni, mégis én voltam a rossz ember! Egy este mikor nem bírtam visszafogni magam, elmondtam Ildinek: én voltam, aki randira csalta, amibe ő bele is egyezett! Szó szerint a képembe hazudott, és cáfolta a dolgot! Mikor szembesült vele, mert megmutattam neki a saját üzeneteit, az volt rá a válasza, hogy holnap költözzek ki a lakásából!

Novembert  írtunk szakadó hóban kinn álltam az utcán, egy forint nélkül, 3 sporttáskával a kezemben Pécstől 200km-re, és nem tudtam mitévő legyek. Stoppal 2 nap alatt jutottam Pécsre, egy jó kis tüdőgyulladással. Nagybátyámék befogadtak, mert édesanyámat nem mertem felhívni. Visszamentem betegen a barátomhoz dolgozni, rá 3 napra hívott Ildi, hogy vagyok, meg hogy megbánta, amit tett, és szeret, menjek vissza! Mondtam neki, jó, rendben, de ezt a hetet még Pécsen töltöm, dolgozom, és nem pénz nélkül megyek vissza, ha már az ottani melóhelyemet a vita miatt elveszítettem. Decemberig nyugi volt, jól megvoltunk, de aztán megint elkezdődtek a viták! Mire én mondtam az Ildinek, hogy ez így nem fog működni, adjon pár hetet még, szerzek albérletet magamnak! Látszólag bele is ment! De nap mint nap addig-addig csipkelődött, míg veszekedni nem kezdtünk, és ismét az utcán nem találtam magam!

Ez december 15-én volt. Nem csináltam belőle ügyet, mert eladtam az új telefonomat, hazautaztam Pécsre, és még aznap beköltöztem lakótársnak 2 lányhoz. A karácsonyom és szilveszteremet a neten töltöttem, hogy ne legyek annyira egyedül, mert a lakótársak hazautaztak a szüleikhez. Hónapokig nem is beszéltünk Ildivel, én időközben rendbe jöttem anyagilag, édesanyámtól is bocsánatot kértem, és ámbár nem lett újra régi a kapcsolatunk, de beszéltünk.

És lelkileg is rendbe szedtem magam. Míg egy nap megint elő nem került az Ildi, és beszélgetni nem kezdtünk. Ezúttal ő utazott le hozzám, és egy nagyon jó hétvégét töltöttünk el együtt. Elvittem vásárolgatni, megleptem egy nyakékkel, a gyerekeinek ruhákat vettem. De ezúttal nem békültem, úgyhogy visszaköltöztek. Ő ezt zokon vette, és megharagudott. Időközben megismertem egy lányt, akivel kapcsolatom lett, és felköltöztem hozzá Budapestre. De a lány rájött, hogy ő még a volt pasiját szereti, és nekem is máshoz húz a szívem. Ildi megint felbukkant és beszélgetni kezdtünk.

lmondta, hogy le kell adnia az önkormányzati lakást, mert ahol dolgozott takarítónőként 4 órában, onnan el fogják küldeni, mert a főnöke nem kedveli. Még a lakást is valami úton-módon elintézte, hogy elvegyék. Megkértem Ildit, hogy amíg a Húsvéti ünnepek tartanak, hadd menjek oda az önkormányzati lakásba, így nem lennék másnak a terhén! Ildi beleegyezett, és közölte, hogy ő még szeret, de lesz neki egy férfi vendége az ünnepre, így nem tölthetem velük, de a másik lakáskulcsot odaadja.

Húsvét után leültünk és megbeszéltük, hogy újra kezdjük, tanulva eddigi hibáinkból. Teltek a hetek, és egész jól megvoltunk, én szereztem munkát, ő még akkor a suliba dolgozott, mert júniusig szólt a szerződése. Az én melóhelyemen nagyon nehezen adták oda a fizetésemet, mindig késtek vele, még június elején  nem tudott kifizetni a főnök, így otthagytam, bennhagyva kétheti fizetésem! Ildi szerződése lejártával rá 3 napra kezdett már egy másik munkahelyen takarítani, mert az egyik ismerőse közbe beszervezte. Napról napra egyre furcsábban kezdett viselkedni, nem bújt hozzám, nem adott csókot, mikor ment vagy jött, ami eddig nem volt rá jellemző.

Nem tudtam mire vélni a dolgot, de betudtam annak, hogy az lehet az oka, hogy elküldték az iskolától, ahol szeretett dolgozni, és lelkileg ez neki nagyon fáj! Próbáltam mellette lenni, de hamar szembesülnöm kellett a gyanúval, hogy a furcsaságainak nem ez az oka. Egyre többször emlegette a festőket, akik ennél a cégnél tataroztak, és egyre többször egy bizonyos fiú nevét! Először nem szóltam, mert tartottam attól, mi van, ha a múlt miatt beképzelgem magamnak! Majd rendszeressé vált, hogy különböző okokkal, kifogásokkal mindig jóval előbb elment itthonról, nem törődött velem, és nem is nagyon beszélgetett.

Majd pont úgy, mint régen, ha haza jött mindig le volt némítva a telefonja, és még a wc-re is vitte magával. Egy nap hazajött munkából, és odabújtam hozzá, hogy megcsókoljam: férfi parfüm illatát éreztem rajta. Biztos voltam benne, hogy nem tévedek, mert én is évekig azt a parfümöt használtam. Nem szóltam neki, úgy tettem, mint ha mi sem történt volna. Ildi napról napra ingerültebb lett, már nem lehetett hozzá szólni sem.

Én közben keresgéltem munkát, és találtam is, de az elmúlt két hétben itt mindig esett az eső, és nem tudtam dolgozni, mert kinti munkám lett volna. Belém kötött azért is, mert esik az eső, és nem dolgozom. Vagy olyan ingerült lett, hogy elkezdett ütni, mert rászóltam, fejezze ezt a cirkuszt be, és mondja el mi baja! Múlt hét szombat reggel mondta, hogy lemegy a szüleihez segíteni rendbe rakni a kertet. Ami furcsa volt, mert olyan környezetben élnek, hogy nem embernek való. Délután hazajött mintha mi sem történt volna, és újra ezt az illatot éreztem rajta. Mondtam neki, nem megyünk le a parkba sétálni? Lementünk és elmondtam neki, mit érzek, mit gondolok, és megkérdeztem tőle, mi van közte és az a fiú között, akit annyiszor emleget nap mint nap? Azt felelte semmi, csak nem tudja, hogy szeretné-e velem ezt a kapcsolatot folytatni?

Minden porcikám azt sugalltatta, hogy ebből egy szó sem igaz. Mondtam neki, jó Ildi, szüneteltessük ezt a kapcsolatot, tudod nincs hova mennem, most lett munkám, de ha adsz pár hetet, akkor össze tudok szedni annyit, hogy lakást tudjak magamnak bérelni, és téged se hagylak itt a rezsiköltséggel. Majd mikor feljöttünk, este észrevettem, hogy ki van kapcsolva a telefonja. Tudni akartam az igazat, mert abban biztos voltam, hogy nem mond igazat, és túl könnyen belement mindenbe. Este mikor elaludt, fogtam a telefonját és kimentem a mosdóba.

Bekapcsoltam és jött is a várva várt sms: Ildi én nem bírom ki nélküled hétfőig, újra át akarlak ölelni!

Nem is tudom leírni mekkora düh kapott el, de nyeltem kettőt, és azt mondtam magamnak, ez már tény nincs értelme a cirkusznak! Pénzt vettem magamhoz és gondoltam, lemegyek, veszek cigarettát, meg kiszellőztetem a fejem, és majd reggel szépen nyugodtan egy kávé mellett megbeszéljük. De a lakásba érve Ildi várt az ajtóban, és nekem esett, hogy hol a telefonja, és mi jogon turkálok benne. Szabályosan dührohamot kapott, utánam jött a szobába és nekem esett, hiába kérleltem, hogy nyugodjon, meg és majd reggel megbeszéljük normálisan. Semmit nem ért a szavam, csak ütött és ütött, míg el nem löktem magamtól. A nagyobbik lánya kijött a szobából a vitára, Ildi közben felöltözött, hogy elmegy otthonról, a lánya bezárta az ajtót, mondván anyu, így nem mész sehova, nem szeretném, ha valami bajod esne!

Ildi nekiesett a lányának, ütni kezdte, mire én közéjük ugrottam és eltoltam Ildit, ő erre felkapta a széket és lesújtott. Odakaptam a fejemhez a kezem, és éreztem, hogy reccsen a csuklóm, majd még egyszer ütni kezdett. Reflexből vagy védekező mechanizmusból visszaütöttem, aminek az eredménye az lett, hogy kivertem 2 fogát.

A történelem ismétli ónmagát. Péntekig ki kell, költözzek a lakásból, nincs hova mennem, nincs pénzem. Vajon sikerül újra talpra állnom? Vagy hajléktalanná válok?

Nem segítségeteket szeretném kérni, csak ki akartam írni magamból ezt az egészet, és hátha más is tanul az esetből!

(A levélíró kérte, hogy névtelenségét őrizzük meg)

A történet folytatása: 

$$1164$$

$$1386$$